Kézfogás nélkül – Somogyi Zsolt jegyzete

Már megint jönnek a lehangoló hírek: ez a bajnoki elmarad, az a rangadó elhalasztva, ez bizonytalan, amazt később játsszák le – de hogy mikor, senki sem tudja.

Tényleg, sohasem lesz vége ennek a perzselő őrületnek?

Most éppen a spanyol és az angol liga küzd a koronavírus-járvány legújabb rohamával, és tudjuk jól, ha egyetlen ember elkapja, szinte azonnal végigsöpör a fertőzés az öltözőn. Hallani itthon is: a végig maszkban dolgozó, többszörösen beoltott stábtag került karanténba, vagyis ott tartunk lassan, hogy a taktikai táblára nem az edző az ellenfél, hanem az orvos a vírus elleni védekezés stratégiáját rajzolja fel. Hallani azt is, hogy az NB I-ben „szégyen” elkapni a vírust, szemérmeskedő a kommunikáció, ritkán derül ki hivatalosan, hogy valamelyik játékos, edző megfertőződött, vagy karanténba került, míg külföldön nem érzik titkolnivalónak a történteket. Tekintve, hogy rettenetesen szoros menetrend szerint zajlik a futballélet, amelyben nemhogy szabad hétvége, szabad hétköznap sem nagyon található (főleg a nemzetközi kupákban szereplő klubok és játékosok naptárában), és mert világszerte százmilliók követik az angol és spanyol bajnokságot, a televíziós csatornák szerződést kötöttek a mérkőzés tervezett időpontjára, nyilvánvaló, hogy eurómilliókban mérhető döntés egy-egy bajnoki elhalasztása.

A vírushelyzet jól nyomon követhető volt eddig a futballban: tavaly tavasszal nem volt mérkőzés, persze nyilvánvalóan néző sem. Aztán szép lassan beindultak a meccsek, de nézők nélkül. Az, mondjuk, az álszentség csúcsa volt, hogy elővigyázatosságból nem egymás mellett, hanem külön vonultak be a csapatok, a hagyományos kézfogás is elmaradt, mondván, vigyázzunk egymásra – hogy aztán az első percben megítélt szöglet előtt egymásba csimpaszkodva harcoljanak a futballisták. Akkor már kezet is foghattak volna, nem igaz? Aztán minden tizedik széken ülhetett valaki, majd jöttek a félházas mérkőzések, hogy aztán újra megteljenek a lelátók, és tessék, Németországban az előző napokban teljesen üres stadionban lehetett csak futballozni, most pedig ismét meccsek, fontos meccsek maradnak el.

Csak reménykedhetünk, hogy nem kell újra átélni a tavaly márciusi helyzetet, amikor szinte sehol sem lehetett futballozni, és senki sem tudta, mikor láthatjuk újra a sztárokat.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!