Az áttörés határán – Bodnár Zalán jegyzete

Amikor 2017 augusztusában volt szerencsém a helyszínen, az eszéki Gradski vrt (Városkerti)Stadionban látni, ahogy a horvát bajnokság negyedik helyezettjeként az NK Osijek az idegenben elért 1–0-s sikere után odahaza is legyőzte 1–0-ra a PSV Eindhovent (azaz kettős győzelemmel búcsúztatta a holland csapatot az Európa-liga selejtezőjében), a telt házas, lepusztultságában is mitikus hangulatot árasztó, patinás stadionban úgy éreztem, szép jövő elé néz a magyar határhoz közeli, a középkorban még többségében magyarok lakta város csapata. Másfél évvel azelőtt vásárolta meg a csődközeli, a bajnokságban az utolsó helyen álló horvát klubot Mészáros Lőrinc, aki akkor fejlődést ígért minden téren: akadémiát, új stadiont, szakmai előrelépést. És noha azóta a Puskás Akadémia elnöke Eszéken a háttérbe vonult (a horvát sajtó nemrégiben már nem őt említette a klub tulajdonosaként, ám Eszéken tavaly díszpolgárnak választották az NK Osijek feltámasztásáért, miközben Szakály Ferenc lett a klub elnöke), a projekt nem állt le, sőt minden eleme megvalósulni látszik: az új stadiont várhatóan az ősszel már át is adják, beindul az akadémiai képzés is, és minden remény megvan, hogy a csapat története legjobb szereplését produkálja a bajnokságban. Az 1992 óta önálló horvát ligában eddig a bronzérem volt a csúcs az eszékieknek, most viszont a nagy Dinamo Zagrebbel azonos pontszámmal állnak, s csak rosszabb gólkülönbséggel szorulnak a második helyre, a legutóbbi tizenhét bajnokijukból csak egyet veszítettek el, és a hétvégén épp a Dinamo melletti másik tradicionális nagycsapatot, a Hajduk Splitet győzték le 2–0-ra. A sikerben a főszerepet hatalmas góljával épp a magyar válogatott Kleinheisler László játszotta, aki a felcsúti Puskás Akadémián nevelkedett, amellyel régóta nagyon szoros az NK Osijek szakmai együttműködése.

Az Eszék fejlődését persze nem önmagában érdemes értelmezni. Sokkal fontosabb észrevenni a Kárpát-medencei, magyar kötődésű csapatok elmúlt években tapasztalható előrelépését: Szerbiában a Topolya, Romániában a Sepsiszentgyörgy vagy a Csíkszereda, Szlovákiában a legnagyobb szurkolótábort magáénak tudó Dunaszerdahely – mindenhol fénykorát éli a csapat, új stadion és akadémia épül, és ami talán ennél is fontosabb, erősödik a határon túli magyar közösség, erősödik az ottani futball, ami pedig a magyar labdarúgást is erősíti hosszú távon. Eszéken (Kleinheisler László) és Dunaszerdahelyen (Kalmár Zsolt) is futballozik anyaországi születésű magyar válogatott labdarúgó, míg nemzeti csapatunkba a határon túlról érkezett az utóbbi időben Könyves Norbert, Holender Filip vagy Nikolics Nemanja.

Évtizedek óta vártunk a nemzetközi porondon olyan bravúrt, mint a Dinamo Zagreb legyőzése, amely 2020-ban a BL-selejtezőben a Ferencváros révén végre sikerült. Az idén talán az Eszék éri el a nagy áttörést, és végre bajnok lesz a zágrábi óriás megelőzésével.

Elvégre három és fél éve még a nagy PSV is fejet hajtott.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!