Bölöni: Kétségkívül követtem el hibákat

Bölöni László nyílt levelében először a „hogyan továbbra" próbált választ keresni.

„Pihenek és próbálok nem a Liege-re gondolni, más irányba tekinteni. Több időt szentelek a családomnak. És elkezdtem dobozokat keresni, hogy elcsomagoljam azt a kevés személyes holmimat, amim itt Belgiumban volt. Mindezt sietség nélkül teszem."

„Nyugodt vagyok és derűs. Ahogy egy magyar közmondás tartja, a bátor ember szívesebben kapja a pofont, mint adja. Megpróbálom utánozni őket. De, mint mindig ilyen helyzetben, érzem, nagy a csend körülöttem, bár sok ember támogatását élvezem."

A távozó szakember utódjáról, Luciano D'Onofrióról is írt.

„Elég hasonlóak vagyunk. De ő jobb pókerjátékos, mint én. Erre már akkor rájöttem, amikor elvesztettem egy száz eurós fogadást. Nagyon jó vezető. Nála a Standard jó kezekben van."

Olivier Dacourt-ról azonban nem a legjobb véleménnyel volt Bölöni. Mint ismeret, a kevés játéklehetőség miatt szerződést bontó középpályás azt mondta, Bölöni a legrosszabb szakember, akivel valaha dolgozott.
„Korábban nagyon jó játékos volt, de bármit tegyen is az ember, a sikerhez szüksége van akaratra és hatalomra. Dacourt 2009–2010-ben ezek közül csak az egyikkel bírt."

A magyar szakember azért a szép emlékeket is felidézte, és háláját fejezte ki a Standard vezetőinek, hogy bizalmat szavaztak neki.

„Büszke vagyok arra, hogy volt erőnk részt venni a Bajnokok Ligájában. Elégedett vagyok az általános teljesítményünkkel, és hogy sikerült kvalifikálni magunkat az Európa-ligára. Sajnálom, hogy már nem tudok részt venni benne."

„Először is, szeretném kifejezni hálámat a Standard vezetősége felé, hogy bizalmat szavaztak nekem. Együtt csodálatos pillanatokat éltünk át, még ha voltak is nehéz időszakok. Most már csak a szépre emlékszem. Munkám során kétségkívül hibáztam. De hát ki nem? Érkezésemkor megígértem a rajongóknak, hogy minden fizikai és szellemi képességemmel a csapat segítségére leszek. Én megtartottam a szavamat."

„Amikor dolgozom, mindent beleadok, néha túl sokat is. Néha túl messzire mentem el. Néha a feszültség motivált az ész felett, és ez hiba volt. Ezért voltam olykor indulatos az újságírókkal. Most bocsánatot kérek.”