Kissinger a Juvét kedveli, de az olasz válogatottat nem szereti

A feladat nem lehet ismeretlen számára, hiszen 21 évvel ezelőtt már dolgozott hasonló feladatkörben: 1988-ban az 1994-es világbajnokság amerikai megrendezéséért kampányolt, olyannyira, hogy akkor a szervezőbizottság alelnökeként ténykedett.

Nem az volt az első alkalom, hogy a németországi születésű Kissinger szerepet vállalt választott hazája labdarúgásában: dolgozott az 1986-os vb elnyeréséért is, amikor a FIFA elvette Kolumbiától a rendezési jogot – akkor nem járt sikerrel, Mexikó lett a befutó.

„Nem hiszem, hogy jó esélyünk lenne 2018-ra, mert akkor véleményem szerint Európa rendezheti meg a világbajnokságot. Ennek ellenére harcba szállunk, hiszen ahogy a ’86-os megmérettetésünk garantálta a ’94-es rendezést, úgy azt hiszem, ezúttal a ’18-as pályázattal a ’22-es vébét nyerhetjük el” – magyarázta Henry Kissinger.

A FIFA végrehajtó bizottsága 2010 decemberében dönt mindkét torna helyszínéről. Noha az általános vélekedés szerint a 2018-as világbajnokság rendezésére Anglia és Spanyolország a legesélyesebb, Kissinger úgy gondolja, Oroszország adhat majd otthont a kilenc év múlva esedékes seregszemlének.

Kissinger úgy véli, hogy a tavaly megválasztott Barack Obama és kormánya hathatós segítséget nyújt majd a pályázati bizottságnak a hatékony kandidálásban. „Obama igen elkötelezett a sportok irányában, úgyhogy azt hiszem, könnyen bejuthatunk hozzá a Fehér Házba, ahol egy meghallgatást is el tudunk érni nála, és lehet, hogy kedvező válaszokat kapunk majd tőle” – mondta Kissinger.

Amint fentebb említettük, Kissinger Németországban született, majd 15 éves koráig ott is élt, sőt szülővárosának jelenleg Bundesliga 2-es klubjában, a Greuther Fürth ificsapatában játszott, így a mai napig figyelemmel követi a német együttesek és a válogatott teljesítményét, bár nem igazán kötődik a Nationalmannschafthoz.

„Sokkal jobban érdekel a Yankees baseballcsapata, mint a német válogatott. Futballban a kedvencem a Juventus, mert jóban vagyok a tulajdonosokkal, az Agnelli családdal. Mellettük még a Manchester United és az Arsenal játéka tetszik” – mondta Kisssinger, aki kitért a válogatottakra is.

„Volt szerencsém egyszer írni egy értekezést arról, hogy az egyes nemzetek karakterét mennyire tükrözi a labdarúgó-válogatottjuk játéka, a különböző stílusok mennyire kapcsolódnak bizonyos országokhoz. Például egész biztos vagyok benne, hogy pusztán a stílusuk alapján senki sem keveri össze a brazil és a német csapatot.”

„Abban is biztos vagyok, hogy mindig is a franciák fociznak majd a legelegánsabban Európában. Mindegyik válogatottnak határozott stílusa van. Az olaszoknak is, csak az nekem nem tetszik” – magyarázta Henry Kissinger.

Természetesen senki sem tökéletes, így Henry Kissinger sem az, őt is érték már kudarcok a futball roppant bonyolult diplomáciai útvesztőiben. A 2006-os világbajnoki döntő után például a Juventust birtokló Agnelli testvérek megkérték egy jótékonysági mérkőzés megszervezésére.

A meccs legnagyobb eseményének azt szánták, hogy a németországi finálé óta első alkalommal találkozott volna egymással a pályán Marco Materazzi és a hosszabbításban őt mellkason fejelő Zinedine Zidane. A „randevú” megszervezésével főhősünket bízták meg, azonban Kissingert az oly kifinomult képességei ezúttal cserbenhagyták. A Zidane-Materazzi csúcs így végül nem jött össze, enélkül pedig Agnelliék inkább felhagytak a mérkőzés megszervezésével.

„Na igen. Néha a diplomácia csődöt mond” – kommentálta Kissinger.