Szimpatikus

Ha majd újra fellángol a vita, hogy magyar vagy külföldi edzőt kell szerződtetni valamely NB I-es csapatunkhoz, akkor érdemes lesz visszalapozni a Nemzeti Sportot, s felütni a 2009. július 19-én megjelent lapszám 4. oldalát. Somogyi kolléga ugyanis a következő kérdést tette fel a Kecskemét szerb szakvezetőjének, Tomiszlav Szivicsnek: „Mit szeretne elérni a KTE kispadján a következő évadban?”

Az ember a továbbolvasás során ilyenkor becsukja a szemét, fúj egy nagyot, mert a labdarúgásban (sőt a sport világában mindenütt másutt is) ilyenkor indul be a közhelygyár: dobogó, érem, tisztes helytállás, előrelépés – csak úgy ömlik a megannyi szürke szópanel.

„Azt, hogy legyünk olyan szimpatikusak, mint tavaly…” – válaszolta Tomiszlav Szivics.

Na, még egyszer…

„Azt, hogy legyünk olyan szimpatikusak, mint tavaly…”

Kérem szépen, már maga a válasz is több mint szimpatikus!

Ez a felelet – végre – megmutatja, hogy a futballedzőnek (Magyarországon is!) miképpen kell(ene) hozzáállnia a munkájához, hogy a taktika kigondolásakor csak egyetlen szempont létezhet: muszáj szórak oztatni azt az embert, aki a forintjait leszámolta a stadionkasszánál. Merthogy a focirajongó akkor biztosan elindul otthonról a spórolt pénzzel, s vesz jegyet a meccsre, ha hétről hétre azt látja, hogy kedvencei megszakadnak a pályán, s tudja, hogy lelkesedésében rekedtre ordíthatja magát, a sok gólt látva vérvörösre tapsolhatja a tenyerét, vagy éppenséggel elmorzsolhat egy könnycseppet a szeme sarkában, ha még így is az ellenfél a jobb.

„Nem lehet saját stílusod, jó imázsod, ha elveszíted a mérkőzéseket. Úgy tartom, rúgjunk több gólt, mint az ellenfél. Ez nem ugyanaz, mintha azt mondanám, kapjunk kevesebbet…” – mondta még a derék kecskeméti szakvezető.

Ha jól tudom, a magyarországi pro licences edzőképzés élére hosszú hónapok óta keresik az illetékesek a megfelelő vezetőt.

Nos, ha majd megtalálják, akkor érdemes lenne elgondolkodniuk azon is, hogy előadónak felkérhetnék Tomiszlav Szivicset, mert ő végre elmondaná azt is a hallgatóknak, hogy nem is olyan messze a magyar határtól, Szerbiában öregek, középkorúak és fiatalok miért imádják még manapság is a labdarúgást – fanatikusan.