Másfél év után döntőben

Márky Jenő tornaigazgatónak lassan fel kell ütnie a Szaknévsort a „kőműves” címszónál, lassan ugyanis elfogynak a helyek a Római Teniszakadémia centerpályája, az Asbóth József-stadion körül a két betonlelátó széksoraiban. Mi több, szombaton már a harmadikat, a fapados oldaltribünt is kezdték megtölteni a szurkolók, igencsak kígyózott a sor a pénztár és a büfé előtt is. Hiába, nehéz a pályatulajdonos élete: alig fejezte be a római-parti ékszerdoboz csinosítását (vasárnap, a finálé előtt lesz a hivatalos átadó ünnepség), ha így növekszik az érdeklődés, nem pihenhet a babérokon: már folytathatja is az építkezést.

Merthogy Szávay Ágnesre egyre többen kíváncsiak. A tvközvetítés ellenére legalább kétezren választották szombati ebéd utáni foglalatosságul a 220 ezer dolláros GDF Suez Grand Prix WTA-torna elődöntőjét, amelyen a világranglista-37. magyar lány a nála egy hellyel előrébb tanyázó Aljona Bondarenkóval csapott össze. Ám aki egész délutánra szóló teniszcsemegére számított, annak csalódnia kellett: Ági nagyon hamar elintézte az ukrán szőkeséget.

Bondarenko az első hat labdamenetet egyaránt önhibával vesztette el, a saját adogatójátékát éppenséggel két kettős hibával nyitotta, rengeteget rontott, nem találta helyét a pályán. Pontosabban épphogy hamar megtalálta: a legjobban a lelátó árnyékában pihegve érezte magát két labdamenet között.

És ha még nem lett volna elég baja, a háló túloldaláról Ági is tetézte a szenvedéseit: kiválóan szervált, taktikusan, okosan mozgatta az ukránt, ő maga minden labdát beért, és nem siettette a befejezéseket, ha pedig mégis támadott, annak általában parádés elütés vagy szemet gyönyörködtető ejtés, Szávay-pont, és dörgő tapsvihar lett a vége. Bondarenko már 0:3-nál hívta az edzőjét, hogy legalább az találjon ki valamit, ha már ő maga tehetetlen, ám hiába magyarázott és hisztizett később is minden második labdamenetnél, 5:0-nál Áginak már szettlabdája is volt.

Ekkor a magyar játékos még megremegett kicsit, mi pedig megijedtünk, hiszen az ukrán egy nappal korábban, az izraeli Sahar Peer ellen épp 1:5-ről fordította meg az első felvonást, és nyert tíz játékot egyhuzamban. Szávay azonban egy kettős hibával, és egy a hálóba vágott lecsapással le is tudta a kötelező hullámvölgyet, egy szemtelen ejtés után pedig már ismét tökéletes önbizalommal teniszezett, így alig 28 perc alatt 6:1-re megnyerte az első játszmát.

A második felvonásra a legnagyobb változást az okozta, hogy Bondarenko, ha ez egyáltalán lehetséges, még visszaesett egy kicsit, és csak 0:4-nél talált magára. Onnantól egészen élvezetessé vált a találkozó: az egyik lány nem akart szégyenben maradni, a másik nem akarta, hogy kiénekeljék a szájából a sajtot, így végre kialakult némi küzdelem. Szávay azonban ebben a műfajban is jobbnak bizonyult, és végül 6:1, 6:2-re győzött – mindössze 61 perc alatt.

„Valóban, nem volt szó arról, hogy ilyen gyorsan nyerek – mosolygott Ági a meccs után. – Talán könnyűnek tűnt a győzelem, de mentálisan ez a mérkőzés volt eddig a legnehezebb, mert még bennem volt, hogy két éve milyen simán kikaptam ugyanitt az elődöntőben. Szerencsére, amikor kellett, az edzőm megnyugtatott. Fizikailag ugyanakkor könynyebb volt ez a találkozó, mint mondjuk a két nappal ezelőtti háromórás csata, úgyhogy nagyon várom a finálét.”

Szávay legutóbb 2008 februárjában, Párizsban jutott a döntőbe WTA-tornán, de akkor kikapott az orosz Anna Csakvetadzétól. Vasárnap az első kiemelt svájci Patty Schnyder lesz az ellenfele a fináléban, délután három órakor – talán telt ház előtt.

Eredmények a 17. oldalon