Nincs új a nap alatt

Meglepetés vagy nem meglepe tés, Franciaország lett az aranyérmes, a női Európa-bajnokságok 1938 óta íródó története során másodszor, nem hazai pályán pedig először – első végső győzelmekor ugyanis 2001ben Orléans, Gravelines és Le Mans városában rendezték a kontinensviadal meccseit. Ha azt vesszük, hogy nem Catherine Melain és társai számítottak a torna fő esélyeseinek, hanem a címvédő oroszok, meglepetés, ha azt, hogy a franciák kétszer is legyőzték a torna során a favoritot, mégsem. És van itt még egy adat, amely a „civilben” a háromszoros Euroliga-első Bourges-ot edző Pierre Vincent szinte tökéletesen védekező válogatottjának sikerét támasztja alá: százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg az Eb-t, tehát mind a kilenc mérkőzését győzelemmel zárta. Igaz, ezek a diadalok jobbára szoros meccseken születtek, ugyanis a végén hét alkalommal is kisebb volt a különbség tíz pontnál, és ötször ötnél is.

Mindig nagy kérdés az ilyen világversenyek után, hogy lehettünk-e tanúi bármilyen szakmai újdonságnak. Nos, szerintünk nem, mert ismét a védekezés dominált, azok az együttesek végeztek az élmezőnyben, amelyek ebben a műfajban a legjobban teljesítettek, míg a kiemelkedően legjobban támadó, legtöbb pontot dobó lettek még úgy is leszerepeltek, hogy hazai közönség előtt játszottak.

Itt jegyezzük meg újfent, hogy a rendező várakozáson aluli produkciója milyen sokat ártott a viadal nézettségének: azon a 45 összecsapáson, amelyen nem voltak érdekelve a lettek, mindössze 626 volt az átlagnézőszám – azzal együtt is, hogy a döntőn 3200-as adat került a hivatalos statisztikába –, miközben a házigazda kilenc találkozóján 4220. Vagyis továbbra sincs megoldás arra, hogy az úgymond semleges meccseket ne üresen tátongó lelátók és cipőcsikorgás közepette játsszák le, ami sokat ront a rendezvény rangján.

Az Európa-bajnokságon, hat év után újra részt vehettek a magyarok, de mély nyomot, szép emléket nem hagytak maguk után. Holott újfent megállapíthattuk, összességében menynyire kiegyenlített a mezőny, ki gondolta volna például, hogy a kizárólag szürke eminenciásokból álló fehéroroszok megint bejutnak a négy közé – az előző Eb-n harmadikok voltak, most negyedikek, valamit tehát mégiscsak tudhatnak, de mondjanak egy ismert kosarashölgyet Belorussziából… –, hogy a görögöké lesz a még világbajnoki kvalifikációt érő ötödik hely, és hogy az Eb-re csupán pótselejtezőn kijutó olaszok a hatodik helyig menetelnek.

Vegyük észre, hogy az előbb említettek közül egyetlen válogatott keretében sem találni jobb játékosokat, mint a magyaréban, valamit tehát mi rontunk el, de nagyon.