Szigetországi riválisok jönnek
„Odaértünk az ajtóhoz, beko pogtunk, most jó lenne belépni rajta” – kommentálta a négy,
döntőbe jutó magyar bunyós dániai produkcióját Kovács László szövetségi kapitány. De vajon a „négyek”, azaz Káté Gyula (64 kg, az angol Bradley Saunders ellen bokszol), Bacskai Balázs (69, az ír Willie McLouhglin), Szellő Imre (81, az angol Obed Mbwakongo) és Bernáth István (+91, a német Erik Pfeifer) közül kinek sikerül szombaton átlépnie a küszöböt az EU-bajnokságon?
„Kellemetlen emlékeim vannak Saundersről, tavaly botrányos meccsen kaptam ki tőle Londonban, már csak ezért is javítanom kellene – mondta lapunknak a harmadik diadalára hajtó Káté. – Érzem, hogy Szántó Imre munkája kezd hatással lenni rám, egyre letisztultabb a bunyóm, egyre jobban meghúzom az ütéseket. A román ellen is ezzel tudtam hamarabb befejezni a csatát, és bízom benne, hogy a döntőben is előjön valami rejtett tartalék.”
Öcsi bácsinak Káté mellett még egy döntőse lesz, a szupernehézsúlyú Bernáth István, aki a tavalyi ezüstje után a német Erik Pfeifer ellen léphet egy fokkal feljebb a dobogón. „Sokkal könnyebb, hogy a válogatottban is ott lehet a sarkamban Öcsi bácsi. Próbálom megfogadni, amit mond, amikor sikerült, nyertem is. Az első mérkőzésem könnyebb volt, a másodikon meg sokat segített, hogy az olaszon az elejétől éreztem a félelmet” – így Bernáth.
Az egész mezőnyből a legnagyobb nevet Szellő Imre tüntette el, ő az írek olimpiai ezüstérmesét, Kenny Egant verte meg.
„Ettől még nem tartom magam favoritnak a döntőben, mert ott ugyanúgy borulhat a papírforma, ahogyan én felborítottam a négy között – óvatoskodott az ifjú édesapa. – Szoboszlón és Gyöngyösön már megvertem az angol srácot, minden idegszálammal azon leszek, hogy összejöjjön a mesterhármas. Óvatos leszek, mert Egan ellen meg én indultam nulla kettőről, bár félsz abszolút nem volt bennem. A két vereségből egyiknél sem éreztem, hogy megvert volna, én azért jobban helybenhagytam Mbwakongót.”
A talán legjobb magyar összteljesítmény eddig Bacskai Balázsé, aki két imponáló sikerrel jelezte: a juniorok után a felnőttek között is az élmezőnybe tör. „Kellett az egy év tanulóidő, mostanra erősödtem bele a hatvankilenc kilóba – ismerte el a Bendzsiként ismert vasasos. – Ha kell, odaállok verekedni, ha kell, játékosan bokszolok. Az idén Ustíban már találkoztam a döntőbeli ellenfelemmel, akkor öt kettőre nyertem, sőt egy balossal le is ütöttem. Nincs benne veszélyérzet, és bár sok a háromszor három perc, meg kell oldanom a feladatot, és meg kell nyernem a tornát.”
