Federer rekorder lehet

Juan Martín del Potro azért nem olyan félelmetes. Persze óriási tehetség, már most nagyon jó teniszező, nemrég volt elődöntős a Roland Garroson, és előbb vagy utóbb valószínűleg nyer is Grand Slam-tornát.

De azért mégsem Rafael Nadal.

A világelső hiányzik Wimbledonból, és a sorsolás szeszélye folytán az argentin csodafiú foglalta el a helyét a főtábla első sorában. Ezzel a legjobban kétségkívül Andy Roddick járt, akinek a negyeddöntőben a címvédő spanyollal kellett volna megmérkőznie. Így azonban megússza Del Potróval, akinek az elmúlt két évben csak egy-egy meccset sikerült nyernie Londonban – hiába, a fű nem az ő borítása. Roddick viszont kétszer is volt már döntős, és most is egészen messzire juthatna. Csakhogy lábsérülést szenvedett a Queen’s Club-beli versenyen, és még csak abban sem bízhat, hogy az első fordulókban kényelmes győzelmek mellett lesz ideje kúrálgatni magát. Már a nyitó körben a francia Jéremy Chardy várja ugyanis, a második fordulóban pedig a bolgár Grigor Dimitrov, akiről azt mondják, 18 évesen már jobb, mint Roger Federer volt ugyanebben az életkorban. Ezzel együtt Roddicknak illene megvernie, akárcsak majd a negyeddöntőben Del Potrót. Bár az sem biztos, hogy az argentin elér odáig: rá például a 2002-es bajnok, volt világelső ausztrál Lleyton Hewitt leselkedik a második fordulóban – ő a nagy öregek egyike, akik meglepetést szerezhetnek.

A másik Marat Szafin, aki élete utolsó Wimbledonján szeretne még egy nagyot dobni, ehhez képest a legjobb 32 között kifogta a svájci Stanislas Wawrinkát, utána meg Andy Murray jöhet, szóval a jó öreg moszkvainak fel van adva a lecke. Mondjuk Murraynek is: nála nagyobb elvárások senkit sem nyomasztanak a mezőnyben. Britannia kedvencétől lassan elvárják, hogy hazai versenyén végre megtörje a 64 éves átkot, és Fred Perry óta az első britként diadalmaskodjon Wimbledonban – az biztos, hogy Szafint és Wawrinkát leszámítva aligha van kitől félnie az elődöntőig. Érdekesség, hogy ezen az ágon kisebb veterántalálkozót sikerült összesorsolni: a francia Fabrice Santoro, a spanyol Juan Carlos Ferrero és a német Nicolas Kiefer egyaránt túl van már a harmincon, és hacsak a szintén sokat látott orosz Mihail Juzsnij nem köp bele a levesükbe, egyikük ott lesz a harmadik körben – tőlük már ez sem kevés.

Nadal kiesésével Novak Djokovics sem járt rosszul: a felforgatott főtábla harmadik negyedében a horvát Marin Cilic maradt a legveszedelmesebb ellenfele. Ám a nemrég még világelsőségről álmodó szerbre mégsem mernénk jó szívvel fogadni. Mostanában érthetetlenül hullámzó a játéka, és idei egyetlen füves pályás tornáján, Halléban erősen közepes ellenfelekkel szemben is vért kellett izzadnia a döntőig, amelyben aztán a német Tommy Haas elpáholta. A szerbnek most sima útja lehet a negyeddöntőig, de Cilic már megszorongathatja, az elődöntőben pedig…

Nos, ott Roger Federer következik. Federer, aki tizenötödik Grand Slam-elsőségével az örökranglista élére ugorhat, és végképp minden idők legjobb játékosa lehet. Aki Roland Garros-győzelme után valószínűleg ismét verhetetlennek érzi magát, főleg mióta eldőlt, hogy a tavaly őt ugyanitt legyőző Nadaltól nem kell tartania. Legutóbbi 42 wimbledoni meccséből egyetlenegyet veszített el: a spanyol elleni tavalyi finálét, s ha nyerni tud az idén az All England Clubban, a világranglista élére is visszatérhet.

Ráadásul a sorsolása is lazára sikerült. A nyolcaddöntőig oka sincs az izgalomra, ott pedig a párizsi Nadal-verő, a svéd Robin Söderling várhatja, akit rommá vert a Roland Garros döntőjében. És a negyeddöntőbeli ellenfél miatt sem kell nagyon izgulnia: a spanyol Fernando Verdasco kevés ellene, a horvát ászhalmozó, Ivo Karlovic vagy a francia Jo-Wilfried Tsonga nemkülönben – ők legalább érdekes meccset fognak játszani a harmadik körben, ennél többen azonban nem reménykedhetnek.

Ahogyan a többiek sem – legfeljebb a csodában. Merthogy Federer legyőzéséhez az kellene.

De ne feledjük, három hete, Párizsban már történt egy csoda.