Az út
Megy a hangoskodás a magyar futballban, ki mindenki mennyit tett az utóbbi időben a sportágért, és micsoda áldozatokat hoznak néhányan azért, hogy pattogjon a labda e kilencvenháromezer négyzetkilométeren.
Jó.
Azonban itt van, kérem szépen, a Haladás csapata, ahol meghökkentő módon a mögöttünk hagyott évad során nem váltottak edzőt, nem rúgták ki a fél csapatot a télen, a másik felét meg most, nyár elején, ráadásul voltak nézők is szép számmal a lelátón, mi több, élvezhető és eredményes volt a csapat futballja. Mégsem lehetett hallani az okoskodást, hogy na, így kell ezt csinálni.
A futballvezetők nem akartak olyan nagyon az előtérbe nyomakodni, tették a dolgukat; nem írogattak nyílt leveleket, nem nyilatkoztak zengzeteseket, nem fontoskodtak, hanem felültek a lelátóra, s ha nyert a csapat, örültek (márpedig tizenhatszor győzött a Haladás), ha pedig kikapott, búslakodtak.
Tették, amit tenniük kellett: hátteret adtak az NB I újonc-csapatánál a jobb és eredményesebb futballhoz. A legtöbbet tán nem is befektetett forintjaikkal segítettek (persze azért azzal is), hanem a bizalmukkal, hogy eleve deklarálták: az edző, Csertői Aurél munkájába nem szólnak bele. Az öltöző az öltönyösöknek tabu, az a szakvezető felségterülete, ami a falakon belül történik, a csapat magánügye, gond, vidámság, veszekedés, barátság egyaránt.
S láss csodát, a szombathelyiek harmadikok lettek a bajnokságban, és most arra készülnek, illetve arról álmodnak, hogy az Európa-ligában lehetőleg híres csapatot is fogadhassanak.
S hogy mi a történet tanulsága?
Csupán annyi, hogy az út, amelyet a Haladásnál járnak, figyelmet érdemel; Szombathelyen olyan emberek irányítanak, akik nem is olyan régen még a pályán, a bemelegítőkrém-szagú öltözőben élték mindennapjaikat, és akik tudják, hogyan lehet kevesebb pénzből, de csapatban gondolkodva eredményt elérni.
Lám, mennyire gazdag a magyar futball, hogy a klubok többségénél nyoma sincs azoknak az embereknek – mert vagy meg sem keresték, vagy már régen elüldözték őket… –, akik Illés Bélához, Halmai Gáborhoz, Tóth Miklóshoz hasonlóan korábbi kitűnő vagy „csak” jó játékosként hasznosíthatnák tapasztalataikat.
Ennyi…
