Jöhet a szlovákiai túra!
A magyarok csoportjában nem sok kérdés maradt nyitva az Eb-selejtező utolsó előtti, csütörtöki mérkőzésére. A legfontosabb, a horvátok mögötti, továbbjutást érő második hely kérdése még nem dőlt el. Ráadásul a békéscsabai győzelem is csak akkor lehet értékes, ha vasárnap Galgócon legalább döntetlenre végez csapatunk Szlovákiával.
A mindent eldöntő meccs tehát még hátravan, s persze ebben a sportágban sem lehet döntetlenre játszani – győzni kell a szlovákok ellen, méghozzá mindenáron!
Békéscsabán mégis azért kellett harcolnia a magyar együttesnek, hogy ha véletlenül „úgy” alakul Galgócon, akkor az egy pont megszerzésével is továbbjuthasson.
A mieink keddtől gyakoroltak Békéscsabán, és még pénteken is itt edzőtáboroznak, majd szombaton utaznak a Felvidékre. A felkészülés lényege a frissítés volt, mert a játékosok rettentően fáradtak voltak a hosszú évad mérkőzései és az utóbbi napok Eb-selejtezői miatt. Igaz ez persze az ellenfelekre, így az Eb-szerepléstől gyakorlatilag már búcsúzó görögökre is, akiknek legjobbjai a német Bundesligában „gyűrődtek”, vagyis ők se fitten és kipihentek léptek pályára.
A görögöket betegség is hátráltatta: csütörtökön négyen kerültek a békéscsabai kórházba gyomorfertőzéssel, amelyet valószínűleg még otthon szedtek össze. Legjobban a csapat házi gólkirálya, Harilaosz Deliosz és a szintén gólerős Alekszandrosz Alvanosz hiányzott a mérkőzésről.
A sérült Gál Gyula és Eklemovics Nikola nélkül felálló együttesben támadásban a constantai Schuch Timuzsin kezdett, a védelem egyik oszlopa pedig a 40. évében járó Rosta Miklós volt. A trópusi forróságban közepes vagy annál is visszafogottabb iramban kezdtek a csapatok, s az első félidő egyes szakaszaiban szinte állójáték alakult ki. Senki se tett egyetlen felesleges lépést, futni is legfeljebb Iváncsik Gergőt és öccsét, Tamást láttuk, amikor a fegyelmezett védekezésből szerzett labdákkal megiramodtak.
A félidő közepére kiderült, hogy a kötelezően lejátszandó, ám Hajdu János kapitány által is csekély jelentőségűnek titulált mérkőzést a görögök is inkább gyakorlásra szánták. Főleg azt szokhatták, miként kell és illik elviselni az ellenfél döntő fölényét. Hajdu kapitány a cseréknek is több lehetőséget adott, egyúttal pihentette a csapat első számú bombázóit, vagyis Nagy Lászlót és Ilyés Ferencet. Nyolc-kilenc góllal vezettek a hazaiak, mert Fazekas Nándor hárította a szórványos görög lövéseket, támadásban pedig továbbra is a szélsők remekeltek.
(A szünetben a Belgrádból a meccsre érkező Dragan Djukics, a Pick-Szeged hajdani mestere, a brit férfiakat Londonra felkészítő kapitány elmondta: Szerbiában azt írta a sportlap, hogy a szegedi Petar Nenadics távozik klubjából, s a Crvena zvezdába tart. Az információról Lele Ambrus ügyvezető igazgató csak annyit mondott, Nenadicsot ki kell vásárolni, de ez ügyben még senki se kereste a Szegedet.)
A kevés közös edzést tesztmérkőzésnek beillő összecsapással pótolta Csabán a magyar együttes, amelynek a második félidőben is nehéz volt motivációt találnia a szintén csak tréningező, éles körülmények között nyilván többre képes vendégek ellen. Mikler Roland bravúrjai és az Iváncsik testvérek góláradata jól szórakoztatta a lelkes közönséget.
