A sikerhez keményen kell dolgozni tovább

Elégedett?Elégedett?

Korántsem – válaszolta Cseh László. – Tapasztalatszerzésnek jó volt a verseny, de nem vagyok elégedett. Bár mikor vagyok az?

Például Peking után.

Na, látja, Peking! Ott jól éreztem magam, jól úsztam, jó erőben voltam. Szeretnék most is úgy úszni, mint akkor, de ez lehetetlen.

Miért?

A fizika törvényeit hágnám át, ha most is úgy teljesítenék, mint tavaly augusztusban. Januárban kezdtem el újra az edzéseket, az első két hónap arra ment rá, hogy visszanyerjem korábbi formámat, hogy behozzam a lemaradásomat.

Ez sikerült, hiszen nemrég mondta, hogy két kilóval könnyebb, mint tavaly, hogy fizikailag is jó formában érzi magát.

Ez így is van, csakhogy mostanság nem nagyon versenyeztem, s Monacóban azt éreztem, el is felejtettem, hogyan kell… Ébresztőnek mindenesetre jó volt a monacói viadal, no meg arra, hogy rájöjjek: mentálisan is össze kell szednem magam a következő hetekben.

Mi a baj?

Az olimpia előtt csak az edzésekre és a versenyekre koncentráltam, a környezetem segített abban, hogy ne is kelljen másra. Most azonban túlságosan is sokfelé figyeltem, talán kicsit el is apróztam magam, de a monacói verseny figyelmeztetett: ez így nem jó!

Szerdán vizsgája lesz az egyetemen, azt is elhalasztja?

Semmiképpen sem. A lelkemnek is kell, hogy az egyetemen is jól teljesítsek.

Min kell még változtatnia a római világbajnokságig hátralévő hat hétben?

Még próbálgatnom kell saját magamat – erre kitűnő lehetőségem lesz a jövő heti országos bajnokságon. A korábbi évekkel ellentétben, azt hiszem, Egerben elindulok a négyszáz vegyesen is. Rám fér a versenyzés.

Nem hátrány, hogy a hazai bajnokságon kívül a vébéig már nem versenyez?

Nem érzem annak, azt viszont nem bánnám, ha lenne még egy plusz hónapom a rajtig, nyugodtabban utaznék Rómába. De ez van, ennyi idő jutott. Azt hiszem, még mindig a pekingi élményeket keresem, azt várom, hogy az ott átélteket érezzem egy-egy versenyszám után. De majd csak visszatérnek. A következő hetekben mindenesetre azon dolgozom, hogy Rómában is elégedett legyek a teljesítményemmel. Mert ahogy már mondtam, a Monacóban úszott „középgyenge” időeredményekkel egyáltalán nem voltam megelégedve.

Figyeli az ellenlábasait? Megnyugtatja, hogy míg ön Monacóban 4:13.69-et úszott 400 méter vegyesen, az amerikai Ryan Lochte csak 4:18.62-t?

Nem szoktam ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, de azért figyelek a vetélytársakra. Lochte ideje azt mutatja, hogy én sem vagyok nagyon elmaradva a felkészülésben.

A versenyek előtti izgalom, a világbajnoki hangulat pedig csak lendíthet a teljesítményén.

Ez így van, csakhogy a felfokozott izgalom a vetélytársak teljesítményéhez is hozzátesz. Kissé fejbe kólintott ez a verseny, de azt hiszem, tudom, mit kell tennem a következő hetekben. Ne keressen senki hatalmas titkokat: dolgozni kell tovább!