Mexikó fellélegezhet. A Trini dad és Tobago elleni selejtező alaphelyzetben nem váltana ki idegrángást a mexikói futballfanatikusokból, ám a nemzeti ügyként kezelt együttes jelenlegi helyzetében minden rajongó összeszoruló gyomorral várta a legutóbbi világbajnokságon debütáló ellenfelet a szent helyként tisztelt Azték Stadionban. Az aréna, amelyben 1970-ben harmadszor is megkoronázták Pelét, amelyben 1986-ban az isteni Diego Maradona a világbajnoki serleggel a kezében emelkedett éteri magasságába, s amelyhez megannyi mexikói futballsiker fűződik, s amelyben általában nem terem babér az ellenfélnek – nem telt meg. Pedig a hazai együttest a századik válogatottságát ünneplő Cuauhtémoc Blanco vezette ki az egykori Porto-legenda Russell Latapy irányította piros-feketékkel szemben.
Blanco kezdőcsapatba kerülésére nagy tételben fogadhattak a mexikóiak, de rajta kívül is még négy új ember futott ki a gyepre a négy nappal azelőtt San Salvadorban vereséget szenvedő tizenegyhez képest. A pályán lévők igyekeztek meghálálni a lehetőséget, mert a két legnagyobb európai sztár már az első percben parádés gólt hozott össze: Nery Castillo pazar átadását Guillermo Franco nem kevésbé mutatós csippentéssel emelte Clayton Ince hálójába. Hogy a mexikói örömünnep mégse legyen felhőtlen, arról Andrés Guardado gondoskodott. Eladta a labdát, s mivel a csapatba – eltiltása után – visszatérő Carlos Salcido semvette komolyan Hayden Tintót, s nem lépett ki rá, a trinidadi egyenlített.
Talán csak azért az első játékrész ráadásában, hogy a másodikat az elsőhöz hasonló elánnal kezdjék a hazaiak, s Oscar Rojas az 51. percben harminc méterről ritkán látható gólt rúgjon. Ez az előny már végig kitartott, s bár számos mexikói lehetőség adódott (amelyek kimaradtak), most a győzelem volt a legfontosabb Javier Aguirre tanítványainak.
„Lehetne szebb is a paletta, mint a csoportküzdelmek félidejében hat ponttal pótselejtezős helyen állni, de hiszek benne, hogy egyenes ágon kijutunk Dél-Afrikába” – mondta a szövetségi kapitány. A játéknap másik mérkőzésén a futballháború kitörése óta egymással mindig élet-halál harcot vívó Honduras és Salvador csatáját a legjobbjuk, David Suazo nélkül felálló hazaiak gólrekorderük, Carlos Pavón találatával 1–0-ra megnyerték, s ezzel a biztos továbbjutást érő harmadik helyre léptek elő a táblázaton, míg Mexikó megelőzte szombati legyőzőjét.
