Hogy a vasárnap kezdődő francia nemzetközi teniszbajnokság, a Roland Garros férfi egyesének első számú esélyese Rafael Nadal, azzal aligha mondtunk nagy újdonságot. Ő a világelső, három Grand Slam-torna címvédője, aki elmúlt 137 salakos mérkőzéséből mindössze hármat veszített el (köztük a legutóbbit múlt vasárnap, Roger Federer ellen), a Roland Garroson pedig még egyszer sem kapott ki – egyhuzamban négyszer elhódította a Coupe des Mousquetaires-t. Felesleges tovább szaporítani a szót: hacsak valamelyik kihívója nem tesz valami hihetetlen csodát (amelyre elsősorban Federernek vagy Novak Djokovicsnak lehet egyáltalán esélye), vagy nem történik valami fatális véletlen, a spanyolnak már most oda lehet adni a tenisz nyílt korszakában rekordot jelentő ötödik, egyhuzamban megszerzett elsőséget. A kérdés legfeljebb az lehet, mennyire lesz nehéz dolga, és ki juthat el rajta kívül a fináléig.
Nos, Nadal legalább jó meccseket játszhat majd. Persze nem az első két körben – a harmadikban viszont akár a volt ausztrál világelső, Lleyton Hewitt, akár az ászokat szóró horvát emberhegy, Ivo Karlovic (akik már a nyitó körben összefutnak) lesz az ellenfele, jó kis csatára lehet kilátás. A legjobb 16 között pedig a tavaly negyeddöntős honfitárs, David Ferrer jöhet, aki jó egy éve még negyedik volt a világranglistán. A négy közé jutásért aztán a szebb napokat is látott orosz Nyikolaj Davigyenko, a 2004-ben olimpiai bajnok chilei Nicolás Massú, az egy éve óriási meglepetésre a nyolcba kerülő, húszéves lett Ernests Gulbis, illetve az év első Grand Slamjén elődöntős, de azóta minden tornán a negyeddöntőben búcsúzó spanyol Fernando Verdasco várhat Nadalra.
Az elődöntőben pedig a kiemelési lista szerint Andy Murraynek kellene következnie, de a skót hiába harmadik a világranglistán, Párizsban még nem jutott a legjobb 32-nél tovább, salakon pedig éppenséggel több meccset vesztett pályafutása során, mint amennyit megnyert – mindez nem sok jót ígér. Az argentin Juan Ignácio Chela már az első körben kemény falat lehet számára, és akkor a többiekről még nem is beszéltünk: a masszív spanyol Feliciano López, a nagy kiugrásra készülő, csak húszéves horvát Marin Cilic, a mindig életveszélyes (és tavaly negyeddöntős) chilei Fernando González, az év végén visszavonuló orosz medve, Marat Szafin, és a világranglistán egyre feljebb osonó francia Gilles Simon is megnehezítheti a dolgát: bármelyikük hamarabb lehet elődöntős, mint Murray.
A főtábla alsó felén Roger Federer járt a legjobban: elkerülte az argentin csodafiút, Juan Martín del Potrót és Novak Djokovicsot is, akik a papírforma szerint egymással játszanak majd az elődöntőért – látatlanban megígérjük, a Roland Garros egyik legjobb meccse lesz, ha megvalósul. Hiába van itt a spanyol Juan Carlos Ferrero, aki már maga sem emlékszik, mikor volt világelső, hiába próbálkozik az épp Ferrero ellen kezdő, egykor világranglista-harmadik horvát Ivan Ljubicic, hiába buzdítja majd egy ország a francia Jo-Wilfried Tsongát, a tábla harmadik negyede Del Potro és Djokovics birodalma. A tudása mindkettejüknek megvan ahhoz, hogy a döntőig meneteljenek, ráadásul a szerb múlt szombaton csak több mint négyórás küzdelemben, meccslabdáról kapott ki Nadaltól. Ha van titkos esélyese az idei Garrosnak, az kettejük csatájának győztese.
Meg persze Federer, aki a Nadal elleni győzelemtől (és az őt azóta is a spanyolról faggató újságírói kérdésektől) feltüzelve érkezett Párizsba. A sorsolással mázlija volt: az ő negyedének másik szélén Andy Roddick található, márpedig az amerikai a salak szó hallatán előbb gondol egy floridai építőanyag-telepre, mint a teniszre – az nem az ő borítása, 2001 óta nem nyert két meccset zsinórban a Garroson. Ha a svájci nem múlja alul önmagát, egyvalaki lehet rá veszélyes a négy közé jutásért vívott harcban: Gaël Monfils, aki tavaly csak az elődöntőben kapott ki, épp Federertől. Neki viszont gyulladás van a térdében, március vége óta egyetlen meccset játszott, azt is csúnyán elvesztette, azaz kérdéses, milyen formában van.
Trónkövetelők tehát vannak szép számmal – de valódi esélyes csak egy: Rafael Nadal.