Nem nagyképű: büszke

Vágólapra másolva!
2009.05.21. 00:09
Címkék
Júliusban lesz 20 esztendős, de már most különleges figyelem övezi. Nem csoda, az utóbbi évek legtehetségesebb ferencvárosi futballistája, a szurkolók kedvelik, tagja az U20-as válogatottnak – ám valamiért megtört a pályafutása tavasszal. Tóth Bence az ősszel még vezette a játékosrangsort az NB II Keleti csoportjában, a tavaszra viszont epizódszereplő lett belőle. Hetek teltek el úgy, hogy csereként sem lépett pályára. Merre tovább, Tóth Bence?

Milyen idézet van kira gasztva az öltözőszekrényébe?Milyen idézet van kira gasztva az öltözőszekrényébe?

Az, amelyet ön írt néhány héttel ezelőtt rólam, s amelyben azt állította, hogy roppant tehetséges vagyok ugyan, de olyan nagyképű, hogy Simon Tibi, ha élne, biztosan lekeverne egy taslit. Hát ezt ragasztottam ki – válaszolta Tóth Bence.

Tudja, ki volt Simon Tibor?

Ne vicceljen már! Persze hogy tudom. Igaz, sohasem találkoztunk, de tisztában vagyok vele, hogy a Fradi legendái közé tartozik. Mint ahogy azt is pontosan tudom, mit jelent az igazi fradizmus.

És mit jelent?

Ezt nem lehet szavakban kifejezni. Érezni kell. Nem véletlen, hogy nagyon sok futballista jönne hozzánk, hogy átélje, ami nekünk hétről hétre megadatik: bárhová megyünk az országban, hatalmas tömeg fogad, szinte mindenhol telt ház előtt játszunk, mindenki ránk kíváncsi, és tessék, most ön is megkeresett, holott még húszéves sem vagyok, és semmit sem tettem le az asztalra.

Így gondolja?

Még szép. Hát ki vagyok én? Egy szerencsés fiatalember, aki remek csapatban játszhat. Olyan lehetőséget kaptam a sorstól, amellyel élnem kell, és ha belegebedek, akkor is jó játékos leszek, híres Fradi-futballista, aki a legnagyobbak közé emelkedik.

Tessék, és még azt mondja, hogy nem nagyképű.

Ez magának nagyképűség? Inkább büszkeség, mert igenis az van bennem, hogy idetartozhatom. Gyerekkoromban nem voltam fradista, de amikor először léptem az Üllői útra, minden eldőlt: én már játszhatok bárhol, mindig is fradistának vallom magam. De ha már beszélgetünk, mondja meg, miért tartott engem nagyképűnek?

Talán csak azért, mert sokat gesztikulál a pályán, ifjúként is kiosztja csapattársait, és az ősszel, amikor hétről hétre jól játszott, már elhitte magáról, hogy kész futballista. Nincs igazam?

Egyáltalán nincs! Kezd kialakulni rólam valamiféle fals kép. Én nem azért gesztikulálok, mert okosnak képzelem magam, egyszerűen győzni akarok, mindig, mindenhol, mindenkivel szemben. Elképesztő, hogy a bírók is rám szálltak, ha elveszítem a labdát, és lendületből futok vissza, hogy szereljek, rendre lefújják, és szabadrúgást ítélnek ellenem. Ezért is ilyen a magyar futball…

Miért játszik kevesebbet? S miért nem alapember a Fradiban?

Erre Bobby Davison tudja a választ.

Nem kérdezte tőle?

Ugyan, miket beszél, hát hogy jövök én ahhoz tejfelesszájú újoncként, hogy odaállok az edzőm elé, és kérdőre vonom?! Ő a főnök, nekünk tudomásul kell vennünk a döntéseit. Ha ő úgy látja, hogy nem férek bele az elképzeléseibe, azt el kell fogadnom. Nehezen megy, olykor sírok, máskor üvöltök, annyira szeretnék játszani, de nem baj, száz, ötszáz százalékkal dolgozom az edzéseken, előbb-utóbb csak észreveszik, hogy ott vagyok.

Ha ön lenne a Fradi edzője, játszatná Tóth Bencét?

Igen. Játszatnám, mert értékelném a megalkuvás nélküli hozzáállását, s a benne lobogó tüzet.

Szépen mondta: ez a tűz most is lobog, hogy csak csere?

Most nem annyira…

Fel ne adja!

Eszemben sincs. Engem az sem érdekel, hogy a nyáron idehozzák Lionel Messit vagy Cristiano Ronaldót, én velük is vállalom a harcot.

Ha az NB II-es Fradiba nem fér be, gondolja, a nyáron esetleg megerősített keretben helyet követelhet magának a kezdőcsapatban?

Ezen kellene most gondolkodnom? Ugyan már! Csak az jár a fejemben, hogy bizonyítsak, hogy megháláljam a szurkolók szeretetét és hogy átéljem egyszer, amit Lipcsei Péter. Úgy rajonganak érte a drukkerek, hogy az embert az irigység kerülgeti. Ezért érdemes futballozni és kihajtani a beled az edzéseken.

És a bulik, a lányok? Ebben a korban igencsak fontos ez is.

Fél éve van barátnőm, az éjszakázás pedig egyáltalán nem érdekel. Tudom, mit szabad és mit nem. A klub bérel nekem lakást a hatodik kerületben, csapattársammal, Csiszár Zolival lakom ott, és a hétköznapjaimat teljesen kitölti a futball. Arról nem is beszélve, hogy bárhová is megyek, én mindig a Fradit képviselem, úgy is kell viselkednem. Tudja, rengeteget köszönhetek Ferenczi Pistának, igazi barátként kezel, a tréningeken ott fut a nyomomban, és ha valamit rosszul csinálok, beleüvölt a fülembe. De nem kell engem nógatni, tudom, hol a helyem.

Hol?

A Fradi kezdőcsapatában.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik