Most Rogeren a sor

Hogyan is indult?

Kezdetben volt Roger Federer.

2004 februárjától 2008 augusztusáig, 237 héten keresztül vezette a világranglistát – ameddig még soha senki. Egyhuzamban 10 Grand Slam-tornán jutott döntőbe. Egymás után 19 alkalommal volt legalább elődöntős. Füvön lehetetlen volt legyőzni, kemény pályán szinte lehetetlen, salakon meg rettentően nehéz. Olyan keze volt (és van), mint senki másnak, olyan sebessége a pályán, mint csak keveseknek, és olyan alapvonalütései, amelyeket a 14-szeres Grand Slam-győztes, rekorder és legenda, Pete Sampras nemes egyszerűséggel csak jobbnak nevezett, mint a sajátjai.

Megtalálták a svájci gyengéjét

A Sports Illustrated szakírója, Scott L. Price szerint a tökéletes játékosnak egyetlen gyengéje van. Erről azonban sokáig az sem derült ki, hogy létezik egyáltalán, elvégre a férfimezőnyben sokkal több a jobbkezes teniszező, mint a balos. A jobbosok fonák keresztütéseit Federer a maga mesébe illő egykezes fonákjaival úgy öli meg, ahogy akarja, ám ha egy balkezes játékos tenyeressel támadja a fonákját, legalább egy kevés keresnivalója lehet.

Holmi hétköznapi balkezes tenyeres azonban még kevés lenne – mint ahogyan kevés is volt – Federer ellen. Ám a Mallorca-szigeti Manacorban egy kisfiú és a nagybátyja éveken át dolgozott egy különleges ütésen.

A kis Rafa Nadal jobbkezes létére tízévesen még két kézzel ütött tenyerest és fonákot egyaránt, de Toni bácsikája ráparancsolt: játsszon bal kézzel. Eleinte nem ment igazán flottul, de Toninak a családi legendárium szerint eszébe jutott, pingpongosként milyen jól megélt csodálatos pörgetéseiből. Úgyhogy kissé megváltoztatta unokaöccse tenyeresét: Rafa nem a teste előtt keresztbe vezeti végig a mozdulatot, hogy az a jobb válla fölött érjen véget, ahogyan a legtöbben teszik, hanem már a feje felett visszahúzza az ütőt, így az a bal válla fölött áll meg. Ez, parádés csuklójával kombinálva, hihetetlen ütőgyorsaságával és a legújabb technológiával készült húrokkal azt eredményezi, hogy az ő tenyereséhez foghatót senki sem tud ütni. Az csak egy összetevő, hogy labdája akár 3200-at is pördül percenként (Federeré 2500-at tud), és pont bekanyarodik a vonalak mellé, de a földről felpattanva olyan energia szorul bele, mintha puskából lőnék ki, ráadásul magasan az ellenfél fonákjára pattan – irgalmatlanul nehéz visszaütni.

Federer már első találkozásukkor kiszúrta, hogy meggyűlik még a baja az akkor 17 éves sihederrel, aki 2004-ben Miamiban 6:3, 6:3-ra verte meg. „Nem laposan üt, sokkal inkább pörget. Nagyon magasra pattannak a labdái, s nem boldogultam velük” – mondta akkor a svájci. Aztán a következő hat meccsükből ötször ismét kikapott Nadaltól – négyszer salakon.

Nadal sohasem teljesen elégedett magával

A spanyol már ekkor arra készült, hogy Wimbledonban győzzön, aminek szinte közvetlen folyománya, hogy a világelsőséget is megszerzi. Mindent ennek rendelt alá: 2006-os Roland Garros-győzelme után egy nappal már Queensben, füvön tréningezett, amíg csak rá nem sötétedett.

Az elszántság önmagában ugyanakkor még kevés lett volna, de Toni Nadal tett róla, hogy unokaöccse elérhesse célját. A gyilkos tenyeres ereje füvön és kemény pályán kevésbé érvényesült, így játéka összes többi elemén is keményen dolgoztak, hogy korábbi, védekező stílusa helyett agresszívabban, támadóbban tudjon fellépni, és képes legyen irányítani is a labdameneteket, ennek köszönhetően az erejét is tartalékolva. Dolgozott a nyesésén, kijavította kétkezes fonákját, megtanult rövidíteni, és bár stílusa továbbra sem annyira szemet gyönyörködtető, mint Federeré, nála bátrabban és bölcsebben senki sem használja taktikai eszköztárát.

„Fejlődnöm kellett, hiszen tökéletes játékost kellett megelőznöm. De úgy éreztem, fiatal vagyok, sokat javulhatok, és már a korábbi szintem is elég volt ahhoz, hogy a második legjobb legyek a világon. Így aztán biztos voltam benne, hogy leszek én még első is” – szögezte le Nadal.

Ami 2008 nyarán megesett, az pedig már történelem. Nadal Wimbledonban is legyőzte Federert minden idők egyik legjobb mérkőzésén.

Nadal átvette a világelsőséget is, bár az ő vitathatatlan zsenialitása mellett arra is szüksége volt ehhez, hogy Federer végiglábadozta az esztendőt. 2007 második felében ugyanis mononukleózist diagnosztizáltak nála, amelyet azonban nem vert nagydobra – úgy érezte, ő nem mutathat gyengeséget. Pedig ez a betegség igencsak súlyos következményekkel jár: a horvát Mario Ancic több mint fél évet hagyott ki miatta 2007-ben, és azóta sem talált vissza régi önmagához. De említhetnénk Szávay Ágnest is, aki egy esztendeig küszködött a kórral. Federernek a téli felkészülése és az erőnléte ment rá a betegségre, így sem gyorsasága, sem ütéseinek pontossága nem lehetett a régi – nem beszélve az önbizalmáról. Így is elődöntős volt Melbourne-ben, finalista Párizsban és Wimbledonban, és megnyerte az US Opent – épp csak Nadal közben ellépett mellette.

Idén januárban pedig jött az Australian Open – és az utolsó Federer-bástya, a kemény pályás Grand Slam is ledőlt. Hogy ez mit jelentett, arról Federer könnyei mindent elárultak.

Ám mielőtt teljesen egyesélyessé vált volna a küzdelem, a múlt héten Madridban a svájci salakon győzte le a spanyolt. Hogy tökéletes közeli játékot mutatott be, az természetes, enélkül esélye sem lett volna. Ennél fontosabb azonban, hogy a körülmények ezúttal az ő malmára hajtották a vizet. Nadal négyórás elődöntő után egy nappal állt ki a fináléra, ráadásul a gyors madridi salak és a nagy tengerszint feletti magasság miatt másképp pattanó labdák sem neki kedveztek. Azaz kiderült, ha nem fog ki tökéletes napot a világelső, Federer is legyőzheti – csakhogy Nadal ritkán fog ki rossz napot.

Federer túl büszke, hogy váltson

S hogy miként folytatódhat a nagy párharc? A kétszeres Roland Garros-győztes amerikai Jim Courier úgy véli, a svájci büszkeségének is köszönheti, hogy rendre elbukik – ha vállalná, hogy alkalmazkodik Nadal stílusához, több esélye lenne a sikerre. „Egyszerűen nem értem, Roger miért nem vált” – értetlenkedett Courier, rámutatva, hogy a spanyol nyomában a többiek is kezdik megtalálni a siker receptjét. Andy Murray előző hét meccsükből hatot, Novak Djokovics ötből hármat nyert meg Federer ellen.

Ezért sem szerencsés, hogy nincs edzője: nincs, aki rávezetné a helyes megoldásra, ő pedig nem hajlandó megváltoztatni stílusát. Pedig szakértők szerint fel kellene adnia alapvonaljátékát, rövidítenie kellene a labdameneteket, hogy bírja erővel a meccsek hajráját is. Több röptével, nyeséssel kellene kísérleteznie, hogy megtörje Nadal ritmusát. Az Australian Open fináléjában egy időre taktikát is váltott, ám amint nyeregben érezte magát, visszatért a régi módszerhez – a spanyol pedig köszönte szépen a lehetőséget.

„Roger azt hiszi, jobb, mint Nadal – pedig nem az” – foglalta össze Courier a tanulságot. Federer azonban hajthatatlan maradt: „Korábban nem voltam formában, ez volt a baj, nem pedig Rafa, Andy vagy Djokovics.” – mondta a tavaszon.

Ő tudja – jó két hét múlva Párizsban kiderül, mire elég a megtalált formája. Egy biztos: a lassan legendássá nemesülő rivalizálás folytatódik, és jelenleg Nadal van nyeregben.