Kanada vagy Oroszország?
Bernben egész nap ez szolgáltatta a témát, de természetesen a világ sportsajtója is ezzel a kérdéssel foglalkozott a legtöbbet vasárnap. Na ja, a jégkorong-világbajnoki döntőt a tíz legjelentősebb sportesemény közt tartják számon. A felfokozott hangulatot természetesen tovább erősítette, hogy a finálét a két ősi rivális, az egyaránt 24-szeres aranyérmes együttes vívta. Sztárok itt, sztárok ott (afféle NHL kontra KHL-nek is beharangozták a partit, utalva arra, hogy az európai alakulat a fiatal, ámde egyértelműen életképes bajnokság klasszisaira épül), a feketepiacon néhol 1000 svájci frankot (190 ezer forintot) kóstált egy belépő, de a PostFinance Arena környékét megszálló orosz drukkerek számára semmi sem volt drága.
A fantasztikus atmoszférájú meccsen így gyakorlatilag hazai pályán játszhatott a legendás Vjacseszlav Bikov által irányított társulat, ám ilyen klasszisok ese-tében ez önmagában mit sem ér. Lehet elfelejteni például a tavalyi, québeci döntőt? Amikor az oroszok a rivális otthonában Ilja Kovalcsuk hosszabbításban lőtt góljával nyertek 4–3-ra? Na, ennyit a hazai pályáról…
Az álomdöntő, ahogy várható volt, a meseszép akciók, átadások mellett legfőképp tekintélyt parancsoló ütközésekkel kezdődött, s ebben – stílusukból adódóan – a juharlevelesek jártak az élen. Nem volt véletlen, hogy a vb legszabálytalanabb csapata került először emberhátrányba. A buffalói edzőmogultól, Lindy Rufftól bizalmat kapó 40 esztendős edmontoni kapus, Dwayne Roloson azonban mindent fogott. Hiába volt a rajongók kedvence, Kovalcsuk több sorban is bent (az első harmadban 9:38, a második harmadban 10:06!), a gól elmaradt.
A kanadai öröm csak ezután csúcsosodott ki: kiegészülve, az orosz harmadban Shea Weber eresztett meg egy tőle megszokott irtózatos bombát, Ilja Brizgalov védett, ám a kipattanót Shane Doan lélegzetelállító rutinnal tette Jason Spezza elé, aki belőtte a ziccert.
Hamar bemelegedtek az urak, már az első menetben csúcshoki zajlott a jégen. A továbbra is roppant keményen játszó rivális ellen az oroszok a második emberelőnyös helyzetüket a 13. perc végén már beütötték: Vitalij Atyusov vonalról leadott lövésébe a kapu előtti tömörülésben a CSZKA Moszkva csatára, Oleg Szaprikin ért bele fenomenálisan.
A varázslat ezután is folytatódott (már most borsódzik az ember háta, ha belegondol, februárban mindkét együttes a teljes arzenálját felsorakoztatva csaphat össze az olimpián), a második és harmadik harmad is maga volt az álom, briliáns megmozdulások, hatalmas párharcok, bődületes ütközések váltották egymást. Egy kettő az egy elleni akciót Alekszandr Radulov, az UFA támadója fejezett be gyönyörűen a 35. percben, Rolosonnak esélye sem volt az utolsó pillanatig kiváró gólvágó ellen, így 40 perc játék után a címvédő állt jobban (2–1).
A kanadaiak gőzerővel mentek előre – közben a szinte állandóan jégen lévő Kovalcsuk vezette ellentámadások is magukban hordozták a veszélyt –, ám Brizgalov mennyeien védett. Ahogy fogyott az idő, úgy kockáztatott egyre többet a hátrányban lévő alakulat, de nem járt sikerrel. Oroszország megvédte címét!