Katalán kapitány

Cesc Fabregas a hosszú kényszerpihenő után a Manchester City ellen hazai pályán tért vissza az Arsenalba. A csapat az újra egészséges csapatkapitánnyal a soraiban 2–0-ra megverte a Bajnokok Ligája-szereplésre vágyó, a létező összes világsztárt szerződtetni kívánó riválist. Fabregas mind a két gólban főszerepet játszott: bár a végrehajtó mind a két esetben Emmanuel Adebayor volt, a gólpasszok a spanyolországi karmestertől érkeztek.

A mellékelt táblázatból kiderül: amióta felépült a 22 éves labdarúgó, a Premier League-ben csak egyetlen meccsen, a Portsmouth ellen idegenben 3–0-ra megnyert találkozón nem játszott, és a bajnokikon mindig szerzett gólt vagy adott gólpasszt. A világ legerősebbnek tartott ligájában szemrevaló eredménysor: négy bajnokin két gól, öt gólpassz. A statisztikából kiderül: ugyanez nem sikerült neki az FA-kupa elődöntőjében a Wembleyben a Chelsea-vel szem-ben, amiként a BL-ben az MU elleni két összecsapáson is hiánycikk volt a Fabregas-gól, illetve -gólpassz. El is búcsúzott mindkét sorozattól az Arsenal, s ez különösen fájt a szurkolóknak és a 22 éves kapitánynak. Ami még akkor is igaz, ha a BL-címvédő elleni visszavágó hajrájában a becsületgólt abból a büntetőből szerezte meg Robin van Persie, amely előtt Fabregast borította fel Darren Fletcher.

A londoni klub katalán kapitánya a Földközi-tenger partján elterülő, 1887-ben alapított, 4591 lakosú Arenys-de-Marban, azaz Barcelona tartományban született, s mint arrafelé általában, ott is magukénak érzik az emberek a Barcelona „Més que un club”, azaz „Több mint egy klub” jelmondatát. Az ifjú Fabregas még kilenc hónapos sem volt, amikor a nagypapája magával vitte a Camp Nouba. Innen már csupán egy lépés volt, hogy a cseperedő Francesc Fabregas Soler beiratkozzék a katalán szuperklub akadémiájára.

Kezdetben védekező középpályást játszott a kölyökcsapatban, ám egy idényen belül így is rúgott harminc gólt. Azon a tornán, amelyen a világ felfigyelt rá – a 2003-as U17-es vb-n, amikor a brazilok mögött a spanyolok másodikok lettek – már ő volt a gólkirály, és ő kapta a torna legjobb játékosának járó díjat is.

Azóta elvitatkozgatnak a szakemberek, hogy melyik is Fabregas igazi posztja…

Kedvenc csapata mindig is a Barcelona, kedvenc játékosa pedig Pep Guardiola volt, ő viszont sohasem húzhatta magára a katalán klub mezét. Ugyanis ő is beleesett abba a csapdába, amelybe a kontinens hasonló korú és képességű futballistái rendre „belelépnek”: Angliában már 16 éves korukban profi szerződést kínálhatnak a játékosoknak, mindezt a földrész egyéb országaiban csupán 18 esztendős kortól tehetik meg. A pénz pedig a Fabregas-famíliában is nagyobb úrnak bizonyult a „több mint egy klub” jelmondatnál, még akkor is, ha a papának Arenys-de-Marban jól menő sütödéje volt.

Cesc 16 évesen az Arsenal alkalmazottja lett, Londonba költözött, ahol először rettenetesen gyötörte a honvágy, ám nem maradt segítség nélkül: a spanyolul tökéletesen beszélő svájci Philippe Senderos a szárnyai alá vette, a két egykori kisinas barátsága azóta is tart, bár a hatalmas termetű védő már a Milan mezében rúgja a labdát. Ami ennél sokkal többet jelentett Fabregasnak, hogy edzője, Arsene Wenger meglátta benne a leendő vezért, s az akkori kapitány – akinek a szerelését és 4-es számú trikóját is megörökölte (a példakép, Pep Guardiola is 4-esben futballozott) –, Patrick Vieira is a szárnyai alá vette, a világbajnok brazil Gilberto Silvával együtt.

Ettől kezdve egyenes út vezetett a siker felé, s amikor a nagyszájú William Gallas mindenféle marhaságot nyilatkozott a médiában a csapatról, amiért megfosztották a csapatkapitányi karszalagtól, 2008. november 24-én Wenger Fabregast jelölte a tisztre.

Alig fél évvel a 21. születésnapja után – igaz, addigra már Európa-bajnoknak vallhatta magát!

Wenger koncepciójába tökéletesen beleillett a választás: fiatal csapatnak fiatal vezérre van szüksége. Fabregas pedig minden tekintetben megfelelt a társak, az edző és a szurkolók elképzelésének. A jövő nagy Arsenalja körvonalazódik a katalán csapatkapitány körül.

Ha el nem megy máshová. Mert kérőkből nincs hiány. És a jelentős klubtrófea azért még Fabregasnak is hiányzik. Mert szép, hogy az Arsenalban játszik, de a sorsdöntő kérdésekben sem a bajnokságban, sem a hazai, sem a nemzetközi kupában nem a londoniaké a végső szó. Azt is rebesgetik, hogy ha ismét Florentino Pérez kerül a Real Madrid elnöki székébe, Wenger lesz az edző a spanyol fővárosban. Márpedig a galaktikus „remake-re” törekvő presidente Fabregast is akarja, és pénze is van az üzlethez.

„Nem függ a sorsom sem Péreztől, sem Wengertől. Az én jövőm az Arsenal” – hangoztatja Fabregas.

Meglátjuk…