Sohasem ül ölbe tett kézzel

Gratulálunk!Gratulálunk!

Hatalmas megtiszteltetés ez a díj, hiszen egész életemben Óbudán éltem, minden sportsikeremet ebben a kerületben értem el. Örömömet és meghatódottságomat fokozza, hogy egyrészt fiatal vagyok még egy ilyen rangos kitüntetéshez, másrészt a jelöltek között egyedül voltam nő, harmadsorban pedig egy nem olimpiai sportágban dolgozóként érdemeltem ki.

Érzik-e a megkülönböztetést? Milyen hátrányokkal jár az, hogy az aerobik nem olimpiai sportág?

Csak a támogatások odaítélésével kapcsolatban érezzük a hátrányokat. Szerencsére a gyerekek nem ez alapján választanak sportágat, ráadásul az aerobik nem költséges, mindössze egy pár jó cipőre van szükség hozzá.

Egykori ritmikus gimnasztikázóként miként került kapcsolatba az aerobikkal?

A szöuli olimpia után maradtam a sportágamban, edzősködtem, és az 1992-es játékokra az én két versenyzőm szerezte meg a kvótát. Aztán mégsem a ők utaztak el Barcelonába, s akkor úgy gondoltam, nekem ebből elég… Láttam fantáziát az aerobikban, és az, hogy 1991-ben Schmittné Makray Katalin vezetésével alakult meg a hazai szövetség, számomra garancia volt. Szerettem vele dolgozni, és büszkeséggel tölt el, hogy számított a munkámra. 1991-től 1999-ig voltam az aerobikosok szövetségi kapitánya: az első évben a tokiói világkupán minden számban az utolsó helyen végeztünk. Hét évvel később pedig két arany- és egy ezüstéremmel, mint a legeredményesebb csapat térhettünk haza.

Ezután lezajlott egy generációváltás és az aerobikosokról kevesebbet lehetett hallani.

És ezzel párhuzamosan én is „lassítottam” kicsit. 2004-ben nemzetközi sportdiplomata lettem, nemzetközi bíróként is dolgozom, és négy éve az Európai Tornaszövetség aerobik technikai bizottságának is tagja vagyok.

Mostanság a szakmai hátteret biztosítja a sportágnak. Milyen eredménnyel?

A leginkább arra vagyok büszke, hogy ma már ötven minősített, s ebből tíz nemzetközi bírónk van – ezzel a világon mindenkit megelőzünk. Közülük öten, beleértve engem is, úgynevezett kettes fokozatú pontozók – a világon összesen 15 ilyen van. És ma már ismét ott vagyunk az élmezőnyben. A júliusi világjátékokról, reményeim szerint, ponttal és éremmel tér haza a magyar küldöttség.

A sikerek pedig még tovább szélesíthetik a tömegbázisukat.

A mi sportágunkban a tömegsport valóban bázist jelent. A MAESZ aerobik szakágának vezetőségi tagjaként többedmagammal rengeteget dolgozunk a sportág rendezett működtetéséért és az elmúlt négy évben ez maximálisan sikerült is. Újra telt házas versenyeink vannak, közel ezer igazolt versenyzőnk, ám a legnagyobb siker mégis az, hogy a viadalokon újra „élet van”, és hogy több száz gyerek indul a megméretéseken, sőt az sem ritka, hogy ugyanott, amatőr kategóriában, a szülők is versengenek.