Tapsoljatok!

„Jobb egyszer hét kettőre kikapni, mint hétszer egy nullára” – mondta kedd este a Győri ETO vezetőedzője, Dragoljub Bekvalac, így vigasztalva Csank Jánost, a ZTE mesterét, akit persze aligha fakasztottak mosolyra ezek a szavak. A Zalaegerszeggel tizenhárom fordulón át veretlen mester minden bizonnyal elgondolkodik azon, hogy immár babonából is jobb lenne kerülnie a „délieket”: 1997 októberében a jugoszlávok szórták meg az általa irányított válogatottat hét góllal az Üllői úton, s most ugyebár a szerb Dragoljub Bekvalac tette kínossá a kedd estéjét… No, akkor itt álljunk is meg egy pillanatra, ugyanis valami olyan történt Egerszegen, amire az újkori magyar futballban nem volt példa: a súlyos kudarc után a ZTE-szurkolók megtapsolták csapatukat. S nem gúnyolódásból tették, hanem mert a 7–2-es vereség ellenére is értékelték, hogy kedvenceik tíz emberre fogyatkozva, s alig harminckét perc alatt hat gólt kapva, megroggyanva is mentek előre, mint a padlóra küldött, de onnan mindig felállni képes, az utolsó erejével is küzdő ökölvívó. Attól persze még messze vagyunk, hogy a magyar bajnokikon minden meccset zsúfolt ház előtt rendezzenek (azt pedig még a Hubble-távcsővel sem látni, mikor jön el az az idő, amikor egy-egy klubnál csak örökölni lehet az éves bérletet…), azonban ez a zalaegerszegi taps jelzi, a helyzet egyáltalán nem reménytelen. Lehet őszintén szeretni a klubszíneket; a bajban is a csapat mellé állnak azok, akik az összekuporgatott forintjaikat pörgetik ki a pénztárablaknál; Magyarországon igenis létezik lokálpatriotizmus – azaz megvan mindaz itt is, ami a futballt mindenütt a világon magasra emeli. Persze a 7–2-es meccs csak afféle egyszeri, kiugró eredmény, azonban ha már a profizmus oldaláról közelítünk, nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a Győr is hozzátette a magáét ahhoz, hogy a szurkolók (bármily furcsa is ezt leírni) tapsra ragadtassák magukat az egerszegi stadionban. Hátrányból feltámadni, nagy különbségű győzelmet aratni, remek egyéni teljesítményekkel kirukkolni, taktikát váltani – ezek is mind-mind a szép, élvezhető futball részei. Mindezek fényében tényleg igaza volt Dragoljub Bekvalacnak: jobb egyszer hét kettőre kikapni, mint… Azonban a mondat folytatódjék úgy: legyen hét olyan 1–0-s meccs is az NB I-ben, amelynek végén ugyanúgy szól a taps, mint kedd este Zalaegerszegen.