Nem kellett új edző, a régi kapott bizalmat

„A jelek szerint a bajnokság végéig én vagyok a Spartacus edzője, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő…” – utalt a klub anyagi és a saját helyzete közti párhuzamra Szabó András, a Szpari „régi-új” edzője. A csütörtöki értekezlet (amely után változatlan maradt a nyíregyházi futballcég tulajdonosi szerkezete) résztvevői megerősítették pozíciójában az évek óta Nyíregyházán dolgozó szakembert, akinek – először nyírségi pályafutása alatt – nincs szakmai felettese. Szabó András pályaedzője a múlt szombaton lemondó klubmenedzser Révész Attila segítője, Brekk János lesz.

„A hét végén a Honvéd vár ránk, pillanatnyilag ez a legfontosabb, aztán persze le kellene ülnünk a vezetőkkel, és megbeszélnünk a terveinket – mondta Szabó András. – Kisebb-nagyobb óhajaim – hosszú távra vonatkozóan – nekem is lennének, de céljaim már most vannak: tulajdonképpen utánpótlás-igazgatóként dolgoztam a Szparinál az utóbbi időszakban, négy-hat játékos kinevelése, nagycsapatba irányítása volt a feladatunk. Ezt a vonalat szeretném továbbvinni, mert vallom, hogy a külföldi futballisták csomagban történő idehozatala nem járható út. Három-négy, itthon valóban hiányposzton szerepeltethető labdarúgó ellen nincs kifogásom, de jobbhátvédet, belső védőt, szélsőt, szűrőt, kapust igenis ki kell tudni nevelni. Ez akkor is kötelező, ha egyébként a magyar futballban semmi sem működik úgy, ahogy kellene, ha a tehetséggondozás, az utánpótlás-nevelés szinte reménytelen körülmények között folyik. Az élvonalbeli magyar edzőnek egy kevéssé, vagy inkább alig működő rendszerben kell alkotnia, olyan alapanyagból, amilyenből, még közvetlen környeze-tében is jó néhány »jóakaróval« a háta mögött. Ezért sem szeretem, ha külföldről érkezett emberek osztják itt az igét.”

Révész Attila racionális gazdasági megfontolások alapján ugyancsak a helyi utánpótlásra, a jövőre induló futballakadémiáról kikerülő játékosokból épített volna új csapatot – két-három éven belül. Igaz, a kisebbségi tulajdonosként a futballcég működtetésében továbbra is érdekelt vezető a légiósdömpingtől is – pontosabban: a játékoseladásból – anyagi hasznot, stabilitást remélt.

„Révész Attila a legjobbat akarta, de a válság, a pénzügyi nehéz-ségek keresztülhúzták a számításait. Ő látta, hogy mire mennyi pénz van, én ebben a vonatkozásban nem voltam képben – említett egy fontos eltérést az edzői és a menedzseri pozíció közt Szabó András. – Ő ezzel a pluszismerettel a gazdasági szempontokat is figyelembe véve döntött szerződésekről, én viszont pusztán szakmai oldalról közelítem meg a kérdést: szerintem légiósaink nem mindegyike piacképes. Nyíregyházán a Nyírsuli nevű utánpótlásklub, illetve az akadémia jelenti a jövőt.”

Újrakezdés – sokadszor.