A nagy siker, és ami mögötte van

Minden azzal kezdődött, hogy a csapat 1998-ban megnyerte a Ronchetti-kupát. A Balogh Judit fémjelezte együttesnél ekkor vetődött fel először, hogy ha már a második számú európai kupasorozatban képes volt diadalmaskodni az egyesület, miért ne próbálkozna eggyel feljebb, a sportág csúcsversengésében, az 1997-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupáját felváltó Euroligában? A kérdés költői, de az első évben mégis van rá egy válasz: a nemzetközi szövetség (FIBA) ekkoriban még egy magyar képviselő indulására adott jogot, ez a csapat pedig a stabil résztvevő Pécs volt. Egy év múlva azonban már megkezdődhetett a nagy kaland, az 1999–2000-es szezonban a zöld-sárgák bemutatkoztak a legrangosabb sorozatban.

„Egészen 2002-ig ismerkedéssel teltek európai kupaéveink, újoncként tanultuk a rendszert, a szervezést, építgettük csapatunkat, és szoktuk a sorozat légkörét” – emlékezik vissza Török Zoltán ügyvezető, aki 13 éve irányítja a leghűségesebb magyar város népszerű együttesét.

A klub fokozatosan erősödött, s amellett, hogy a hazai hadszíntéren óriási harcot vívott a Péccsel, az Euroligában is rendre eljutott a final fourt küszöbéig, ám azt képtelen volt átlépni. A 2002–2003-as idényben jött a mélypont: ebben az évben volt a klubnak a legnagyobb költségvetése, az egyesület óriási ambíciókkal vágott neki a bajnokságnak és az Euroligának, klasszisokból állt az együttes – Eva Nemcová, Gordana Bogojevics, Okszana Zakaluzsnaja, Tully Bevilaqua, Alessandra, Balogh Judit, –, a kispadon Farkas Sándor ült, ám mégis kudarccal végződött az idény mind a bajnokságban, mind Európában. Év közben Farkas távozott, majd a helyét elfoglaló Dirk Bevilaquától is elköszöntek. Érkezett Natalia Hejková, de ő sem tudta megmenteni az évadot.

„Ez volt a legfeketébb szezonunk. Két edzőváltás volt, megint kiestünk az Euroliga negyeddöntőjében, harmadikok lettünk a bajnokságban, mondhatni, hatalmasat buktunk” – fogalmazönkritikusan Török.

Ekkor új élet kezdődött Sopronban. Ennek alapjait a többszörös Euroliga-győztes szlovák edző rakta le, míg a vezetőség taktikát váltott (közben elvesztette két legnagyobb szponzorát), s az úgynevezett nagy sztárok helyett ígéretes légiósokat igazolt – erre persze a piaci helyzet is kényszerítette a klubot, hiszen az orosz egyesületek megerősödtek, és gyakorlatilag azt igazoltak, akit akartak. Velük a többi élklub nem tudott versenyezni, s a leghűségesebb városban az érzelmi szálakkal kötődő fiatalokkal próbálkoztak. Öt éve karnyújtásnyira került az együttes a négyes döntőtől, de a francia Valenciennes ellen újfent elbukott.

„A hét sikertelen próbálkozásból ez volt a legfájóbb, hiszen a harmadik, sordöntő találkozón labdánk volt a győzelemhez. Nagyon fájt, hogy megint lemaradtunk, de ekkor már érezni lehetett, jó úton járunk. Nem akartunk középszerűek lenni, de financiálisan korántsem voltunk olyan helyzetben, mint korábban, így elkezdtünk tehetségeket kutatni” – mondja Török.Három esztendeje aztán váratlan és sokak számára érthetetlen döntést hozott a klub vezetősége: a fiatal Székely Norbertet nevezték ki vezetőedzőnek. A most is még csak 35 éves tréner a 20 éven aluli válogatottal már bizonyított, ám az NB I-ben rutintalannak számított. A kétkedők féltették attól, hogy győzelmi kényszerben szereplő klub élére korán kerülvén megtörhet karrierje. Török Zoltán bízott a vezetőedzőben, mi több, megpróbálta azokat a játékosokat Sopronba csábítani, akikkel a tréner a válogatottnál együtt dolgozott. Így került Honti Kata mellé Horti Dóra és Semsei Barbara is.

„Pillanatnyilag miénk az Euroliga legfiatalabb átlagéletkorú csapata és talán a legkisebb költségvetésű klubja is, így aztán többszörösen is büszkék vagyunk arra, hogy végre bejutottunk a final fourba. Úgy gondolom, hogy ez a sors igazságszolgáltatása azért az áldozatos munkáért, amelyet az előző években végeztünk. Érzek-e elégtételt? Igen, de csak azért, mert ezzel a csapattal értük el, mert mindig nyerni akarok – de ez sem igazán elégtétel, inkább határtalan boldogság” – fogalmaz az ügyvezető, akit abalul sikerült évek során sokan már-már örök vesztesnek tituláltak. A Sopron azonban 2007 óta egyeduralkodó: a legutóbbi két idényben kétszer lett bajnok, kétszer kupagyőztes, s most az Euroliga négyes döntőjébe is bekerült.

Sokakban felvetődik, vajon miért éppen ez a csapat jutott el idáig, és ugrotta át az utolsó akadályt, miért nem egy korábbi, a játékoskeretet tekintve sokkal erősebb együttes? Török Zoltánnak erre is van válasza.

„Norbi olyan taktikai repertoárt épített ki és alkalmaz az elmúlt években, amely folyamatosan fejlődik, és rengeteg fejtörést okoz az ellenfeleknek. Az őt segítő stáb is remek, a lányok Európa talán legjobb erőnlétű csapatát alkotják, ami persze a felkészítésnek köszönhető, meg hogy a keret tagjai fiatalok, jól terhelhetőek. S talán ami a legfontosabb, valóban közösséget alkotnak. Mindenki alázattal végzi a dolgát függetlenül attól, hogy mekkora a szerepe, mennyi percet játszik, légiós vagy magyar.”

Erre a csapatra már Európa sztárklubjai is felfigyeltek, a szerb Jelena Milovanovicsért, az ausztrál Cathy Macleodért, az amerikai Amber Holtért valószínűleg sokan jelentkeznek a nyáron.

„Vezetői pályafutásom legnagyobb kihívása és feladat lesz, hogy együtt tartsam az együttest. Vannak biztató jelek, hogy sikerülni fog. Minden egyes csapatomat szerettem, de ez a lelkes, fiatal társaság annyira a szívemhez nőtt, hogy senkit sem engedünk sehová. Mert ez most nagybetűs csapat, amely nem éri be ennyivel, még magasabbra tör!”