A felkészülési időszakban át élt élmények (gól és gólpassz) után újabb sikert könyvelhetett el a nemrégiben Hannoverből Szentpétervárra költöző Huszti Szabolcs: Dick Advocaat, az UEFA-kupa-címvédő Zenit holland szakvezetője a kezdőcsapatba nevezte a 23as világoskék mezben feszítő magyar szélsőt. S nem telt el két sem perc a VfB Stuttgart elleni mérkőzésből, amikor már az egész Petrovszkij Stadion honfitársunkat ünnepelte. A régi, pontosabban az egy évvel ezelőtti időket idézve az orosz együttes nekirontott aktuális ellenfelének, Danny balról érkező, megpattanó beadása után a szintén frissiben igazolt Szemsov elé került a labda, ő kapura ágyúzta, hogy aztán a Lehmannról kipattanó labdát Huszti közelről, estében a hálóba továbbítsa. Nem győzzük hangsúlyozni, válogatott játékosunknak ez volt az első tétmérkőzése új csapatában.
Félelmetes kontratámadások, kreatív futball, az ellenfél védelmének szétzilálása – nagyjából ez következett volna a tavalyi Zenitből kiindulva, csakhogy hamarjában kiderült, ez a szentpétervári gárda egyelőre csak kontúrjaiban emlékeztet az UEFA-kupagyőztesre. A tudomány nemhogy a stuttgarti tizenhatos előtt, hanem már a középpályán elfogyott, Zirjanov mintha a pályán sem lett volna, Dannyt nem nevezhetjük Arsavin-pótlónak, Pogrebnjak idejének jelentős részét lesen vagy a földön fekve töltötte – a feléledő, illetve a Zenit passzivitása miatt mesterségesen felélesztett VfB pedig egyenlített.
Sirokov labdát vesztett, a gólveszélyes Gomezt meg addig méregette a hátráló védősor, mígnem a német válogatott csatára a tizenhatoson belülre lépve a bal alsó sarokba lőtte a labdát. Ettől kezdve a kontrajátékot Markus Babbel edző november végi érkezése óta nagyszerűen játszó – azóta a Bundesligában vele még veretlen – svábok akarata érvényesült, miközben egymást követték az alattomos szabálytalanságok. Sírlé nem ilyen volt, ő törlesztésként térdmagasságban úgy felrúgta Hilbertet, hogy piros lapot érdemelt volna. Nem kapott. Mint ahogy az egy sárgával már figyelmeztetett Lanig sem, aki Kuipers sporttárs szeme láttára vért fakasztóan szájon vágta Anjukovot, ehhez képest a jogosan reklamáló orosz jobbhátvéd sárgult be… S amikor már a rengeteg durváskodás és játékmegszakítás miatt nyűglődtünk, Timoscsuk ritkán látható góllal zárta le az első félidőt: Anjukov jobbról érkező labdáját jobbal kapásból a rövid felső sarokba zúdította.
Fordulás után a rendkívül aktív, mindkét szélen, sőt olykor középütt is feltűnő Huszti okozott zavart a stuttgarti védelemben, majd Pogrebnjak kétszer is betalálhatott volna, de három méterről előbb a kapu fölé (!), kisvártatva meg Lehmannba lőtt.
Az idő előrehaladtával mind nagyobb fölénybe kerülő Zenit gőzerővel hajtott a kétgólos különbségért, de Gomez hajrábeli ajtó-ablak helyzete (Malafejev lábába lőtt) láttán végül az egygólosnak is örülhetett.
Megjósolhatatlan a visszavágó végkimenetele.
