Az ember tragédiája

A vívók mai összejövetele előtt nagyobb az izgalom, mint az olimpia értékelésére összehívott tanácskozás idején volt, pedig akkor a sport volt a téma, most a pozíció. A vívás nem futball, még csak nem is kézi- vagy vízilabda, így a közvéleményt nem rázta meg, hogy a mindössze egy bronzérmet hozó olimpia a vívók olvasatában nem volt kudarc (három kapitányból kettő a helyén maradt), és az sem valószínű, hogy a magyar polgárok többsége merő egy izgalom, hogy ki lesz ma az elnök. Egyébként ketten indulnak – a szakma meg a pénz. Ezt persze tagadják a jelöltek, s igazuk van, így való ez egy kampányban. Ám a pályázók nem tagadhatják meg önmagukat, Erős János pénzember vívómúlttal, Kamuti Jenő viszont hat évtizede vívó, s közben orvosként is híres lett. Az is természetes, hogy Kamuti doktor sem feledkezik meg a pénzről, s az is, hogy Erős bankár Kulcsár Krisztián közbejöttével (is) megnyugtat mindenkit, hogy a tőkének esze ágában sincs átvenni a hatalmat. Elhiszem, hiszen a mi szövetségeink nem tőkét remélnek a vezérré választott fontos emberektől, hanem pénzt, nem gazdálkodni akarnak, hanem költeni. Nem befektetőre vágynak, hanem mecénásra. Legszívesebben az aranytojást tojó tyúkot emelnék az elnöki pozícióba, ha kandidálna. Nincs is ezzel semmi baj, azzal már inkább, hogy ezt soha nem mondja ki senki, mint ahogy azt is elfelejtik, hogy bizony a versenyeken nem a milliók hozzák a dicsőséget vagy buknak el. Visszatérve a vívókhoz és Pekinghez: nem a pénz ígérgetett magabiztosan, s kapott ki később méltatlanul. Nem a pénz hagyta cserben társait (és viszont). Nem a pénz mulasztott a felkészülés során, nem ő kente másra a felelősséget a kudarcért alighogy hazaért. Egyébként nincs új a nap alatt, bizonyság rá Madách, pontosabban Az ember tragédiája, amelynek nyolcadik színében Ádám és Éva Keplerként és Borbálaként jelenik meg. A tudós kesereg: aprópénzre váltja a tudományát, hogy mindene meglegyen a feleségének, aki megértően végighallgatja, majd így búcsúzik: „Nincs már közöttünk, ugyebár, harag,/Jó éjt – reggelre ne feledd a pénzt”. Nem feledte. De nem ezért őrzi örökké az emlékezet Johannes Kepler nevét.