SzakmaSzakma
„Kilencmeccses szakaszokra bontottuk a bajnokságot, a játékosok abban az esetben kaptak prémiumot, ha a kilenc mérkőzés/kilenc pont minimumot hozták. Az első kettő és a legutolsó kilences szakaszban gyűjtögette a pontokat a csapat, de az ismert hátráltató tényezők mellett akadtak fájó pontok is, mint a Graz elleni meccsek. Ha decemberben kétszer nyerünk ellenük, és nem veszítünk, az nekünk plusz, nekik mínusz négy pont, és akkor már csak három van köztünk. Azzal maradtunk le a rájátszásról, hogy nem volt bővebb keretünk, és mindig csak próbajátékra tudtunk jégkorongozókat hozni. Közülük az utolsó, Jason Guerriero a legjobb, ha ő a szezon eleje óta velünk van, szerez negyven pontot, amivel a házi rangsor első háromja között végzett volna. Kovács Csaba rengeteget fejlődött, Fekete Dániel több góllal jobban szerepelt, mint vártuk, és az Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián duó is hozta magát, mint a korábbi idényekben mindig. Azt viszont nem hittem volna, hogy ötvenszázalékos teljesítmény kell a rájátszáshoz.”
Vélemények
„Az EBEL részéről igen figyelemreméltó elismeréseket kapunk. Nagyon sok meccset játszottunk, de minket nem sűrűn tömtek ki, mi viszont szabtunk másokra nagy zakót, az Innsbruck elleni 10–1 alkalmával az alapszakasz legnagyobbját.”
Pénzügyek
„Tavaly nagyjából huszonötmillió forint tartozással fejeztük be az évadot, nagy dolognak tartom, hogy e szezon végén is ennyinél tartunk majd, azaz nem lett nagyobb az adósságunk. Meg kell említenem, hogy sajnos nem úgy teljesült sok minden, ahogy reméltük a szapporói csoda után. Névadó szponzorunk továbbra sincs. Ehhez jön még az euró–forint árfolyam változása: tavaly nyáron 250 forint alatt volt egy euró, most pedig 300 fölött jár. Ez azért fontos, mert sok költségünket euróban kell fizetnünk, ezek közé tartozik a bírók díja, amely eleve magasabb lett, a felszerelés és az utazás. S még nem tudhatjuk, meddig kúszik felfelé az euró árfolyama.”
Nézőszám
„Sokkal jelentősebb eredményeket értünk el a nézőszám terén, mint gondoltuk. Negyvenötmillió forint körül lesz az éves bevételünk a jegy- és bérleteladásokból, ebben benne van a még hátralévő néhány magyar bajnoki, amelyeken telt házra számítunk. Az EBEL-ben csak két csapat nézőszáma emelkedett, az egyik a Salzburg, a másik pedig az Alba Volán. Erre nagyon büszkék vagyunk. Mindennél többet mond, hogy az utolsó, Vienna Capitals elleni mérkőzésen is volt majdnem háromezer néző, és mind felállva tapsolt a lefújás után, pedig csak jó meccset játszottunk a bajnokság másodikjával. Ami hihetetlen jó érzéssel tölt még el, hogy az ország minden részéből érkeznek a bajnokikra, vannak, akik VIP-jegyeket is vesznek, és legutóbb sok politikus is eljött. Kezdünk olyanok lenni, mint a Győr női vagy a Veszprém férfi kézilabdacsapata, csak az eredményeket tekintve még nem tartunk ott, ahol ők, de zárkózunk felfelé.”
A jövő
„Nem szabad leülni, mert akkor elüt az úthenger. Én és az egész vezetőség érzi a felelősséget. A kilencvenes évek közepe óta sokat tettünk le a magyar hoki asztalára, de ha már mindenkit rászoktattunk a magasabb színvonalra, nem léphetünk vissza egy szinttel. Az elvi döntés már megszületett arról, hogy a következő szezonban is az EBEL-ben szeretnénk indulni, egyelőre a tárgyi feltételek hiányoznak. Legfőbb támogatónk Székesfehérvár városa, amely a csarnok felújításának a tavasszal elvégzendő első lépéséhez is nagyban hozzájárul. Nagy kérdés, hogy a hatvanmilliós összeget kitevő támogatók közül ki hogyan dönt a nyáron a gazdasági válság miatt, amelynek ráadásul egyre nagyobb a sodrása. Most újra kezdődik a verkli, elmegyek majd söröscéghez, telefonoshoz, nekünk az is indifferens, hogy országos vagy csak regionális-e a hirdető. Kapcsolatban állunk olyan céggel, amely névadó szponzor lehet, és tárgyalunk arról is, hogy a következő EBEL-szezon összes hazai alapszakaszmeccsét közvetítse egy sportcsatorna.”
