„Igazi csapat legyünk!”

BÁLINT MÁTYÁSBÁLINT MÁTYÁS
Vágólapra másolva!
2009.02.17. 23:16
Címkék
Nehéz örökséget vett át Storcz Botond: a háromszoros olimpiai bajnok kajakos az utóbbi évek legeredményesebb magyar sportágának lett az év elején a szövetségi kapitánya. Új válogatási elveket dolgozott ki, s egységesebbé tenné a válogatottat.

Miért akart szövetségi kapitány lenni?Miért akart szövetségi kapitány lenni?

Benne akartam maradni a sportágban. Elvégre gyerekkorom óta ezzel foglalkozom, ez töltötte ki az életemet, és az utóbbi két évben, amióta nem

versenyzek, sem szakadtam el a kajaktól, ott voltam a nagy versenyeken, egy időre vissza is tértem a vízre. És persze a kapitányi feladat is érdekelt.

Azzal együtt is, hogy versenyzőként ugyan háromszoros olimpiai bajnok, de nincs edzői múltja?

Versenyzői viszontvan, és a kapitányi pályázat feltételei között is szerepelt, hogy a világbajnoki arany- vagy olimpiai érem elegendő a jelentkezéshez. A szövetségi kapitánynak egyébként sem az a dolga, hogy edzésterveket dolgozzon ki, és mindennap ott üljön a motorcsónakban, hanem hogy megszervezze az edzőtáborokat, a válogatási elvekről döntsön, kialakítsa a világversenyeken induló egységeket.

Ha már itt tartunk, éppenséggel a válogatási elvei is okozhattak némi felzúdulást.

Az egyválogatós rendszerben hiszek, és abban, hogy az egyes és pároseredmények alapján alakítsunk ki csapathajókat. Ez persze érdeksérelemmel jár, hiszen minden egyesület, minden műhely, minden edző teljesen érthető módon azt szeretné, ha minél több versenyzője ülhetne a négyesekben, és a sportolókkal is előfordul, hogy úgymond „elbújnak” a csapathajóban. A kisebb műhelyekben készülőknek viszont így megnyílhat az út a válogatott felé, szélesedhet a nemzeti csapat bázisa. Nemrég még minden női válogatott kajakos ugyanott készült, és az én időmben mi, fiúk is mind Sári Nándor keze alatt dolgoztunk, de mostanra változott a helyzet: a lányoknál Kovács Katalinék Csipes Ferenccel, Janics Natasa Szegeden, Benedek Dalmáék az MTK-ban készülnek, és ez mindenképpen jó. Egy szó, mint száz: mindenki nyitottan fogadta az elképzeléseimet.

Anélkül, hogy külön rá hegyeznénk ki az egész kérdést, például Fábiánné Rozsnyói Katalin is?

Kati néni is. Azt mondta, legalább tudja, hogy mire kell készülnie a csoportjával, nem érik majd meglepetések. De az én szabályaim sem kőbe vésettek: egyrészt a szövetség szakmai bizottsága, amelyben az edzők képviselője is ott ül, felügyeli a munkámat, másrészt nekem is az az érdekem, hogy minél erősebb magyar egység állhasson rajthoz, harmadrészt bárki előtt ott a lehetőség, hogy a válogató után összemérje az erejét az általam összeállított négyesekkel, és elvegye az indulás jogát. Annyiból pedig szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem forrt össze a nevem egyetlen klubbal, műhellyel sem, hiszen pályafutásom alatt szinte mindenütt megfordultam Újpesttől Szegedig, azaz tudják, senkinek sem vagyok a szekértolója.

Három hétre Spanyolországba megy edzőtáborozni a teljes válogatott. Ennek mi a jelentősége?

Mintegy negyvenen leszünk együtt Sevillában február 28. és március 21. között, csak Ludasi Róbert kenusai nem utaznak velünk, amúgy az egész csapat együtt lesz. Anyagi okokból csak európai meleg vizes edzőtábor jöhetett szóba, és leginkább ide érdemes elutazni, itt a legjobbak a körülmények. Emellett három hét nem végeláthatatlanul hosszú idő, ennyit még jó hangulatban el lehet tölteni, nem fásul bele úgy az ember, mint mondjuk egy két hónapos tengerentúli edzőtáborba. Az pedig különösen fontos, hogy együtt legyen mindenki, igazi csapat legyünk, ne a világversenyek előtt a repülőtéri váróban találkozzanak először a válogatottak. Ráadásul ez még a felkészülés korai szakasza, nincs mit titkolni a másik előtt, de biztos vagyok benne, hogy figyelik majd egymást a versenyzők és edzők, ami egészséges versenyhelyzetet teremthet. Meg aztán így én is látok mindenkit.

Figyeli a fiatalokat is?

Természetesen, elvégre itt az ideje a nemzedékváltásnak. Tizenkét éve mi kerültünk Csipes Feriék helyére, és a mostani sikergeneráció is évek óta ott van az élvonalban szinte változatlan összetételben, még ha be is épült közéjük néhány versenyző, mint mondjuk Kucsera Gábor. A mostani reménységek is már huszonhárom-huszonnégy évesek, ideje, hogy berobbanjanak a legjobbak közé.

Felvetődött, hogy a nehéz anyagi körülmények miatt veszélybe kerülhet az indulás a júniusi, brandenburgi Európa-bajnokságon. Ez ügyben mi a helyzet?

Azt gondolom, a magyar kajak-kenu sport nem engedheti meg magának, hogy ne legyen ott az Eb-n. Az idény fő versenye természetesen az augusztusi világbajnokság, Kanadába szeretnénk minél népesebb csapattal kimenni és minél jobban szerepelni.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik