Már senki sem kérdőjelezi, kérdőjelezheti meg az Alba Volán részvételét az osztrák ligában. A csapat első EBELévében, tavaly még nem kevesen voltak, akik csupán marketing-erődemonstrációnak tartották a fehérváriak fellépését, nem átgondolt szakmai vállalkozásnak – ők a meglévő ellendrukkerekkel együtt a Fehérvári Ördögök botladozásában szavaik alátámasztását látták. A csapat azonban nem foglalkozott az esetenként már nemcsak csípős, hanem egyenesen sértő megjegyzésekkel, a második évben alaposan kitett magáért, az 54 (hatalmas szám ez, pedig már az előző idény 36-ja sem volt sétagalopp) alapszakaszmeccs java részében méltó ellenfele volt riválisainak, s ugyan a rájátszást ezúttal sem sikerült elérnie, egy hellyel előrelépve a kilencedik pozicióban végzett. A részletesebb szakmai értékelések persze még Székesfehérváron is váratnak magukra, viszont mindenképpen érdekes már most elkezdeni más aspektusból vizsgálni az indulást. Már csak azért is, mert hamarosan dönteni kell: harmadszorra is nekivág-e a társulat a nagy kalandnak? Sőt egyáltalán nekivághat-e?
Bármelyik kérdést is teszszük fel, bármelyik oldalról vizsgáljuk, Fehérváron, Szlovéniában és legfőképp Ausztriában is ugyanazt a választ adják: a magyar együttesre nagyfokú igény mutatkozik a sorozatban. A 27, a koronázóvárosban megtartott mérkőzés mindegyikén minimum kétharmad ház volt a Raktár utcai csarnokban, a nézők majd’ fele bérletet váltott a pénztárakban, egy-két (az ellenfél edzője által gerjesztett) esetet leszámítva sportszerű légkörben zajlottak a találkozók, egyszersmind a szurkolók vevők voltak az EBEL-re. Kiindulópontnak mindenesetre nem rossz. Mondhatni alap.
Mindazonáltal erre építkezni már csak pénzből lehet. Nagyon sok pénzből. Ezt vizsgálva, ha fájdalmas is kimondani, kevésbé érett a részvételre a Volán. A fehérvári vezetők elképesztő kitartással, a magyar sportban példaértékű munkával kalapozták össze a szükséges költségvetés nagyobbik részét, ám nagy bajban lennének, ha hűséges támogatóik, kisvállalkozóik elfordulnának a csapattól. Anélkül, hogy az ördögöt a falra festenénk, a gazdasági világválság pillanataiban senki sincs biztonságban, s a hűség önmagában nem feltétlenül elegendő…
Sajnos felettébb elkeserítő, hogy nem talál névadó szponzort a Volán. Így marad a kockáztatás. Az ördögi kör. Ha kiszállsz, felejtsd el a minőségi hokit, ha maradsz, voltaképpen vabankot játszol. Székesfehérváron az utóbbi mellett tették le a voksukat. Csak bírják szuflával…