Nincs még egy ilyen jó csapat a világon

„Így játszanak a bajnokok!” „A világ legjobbjai!” „Anglia, ne szégyenkezz, a bajnoktól kaptál ki!” Ilyen és ehhez hasonló, illetve még ennél is magasztosabb címekkel köszöntötte a világsajtó, köztük az angol lapok a spanyol válogatott szerda esti első rangú teljesítményét. A tavalyi évben Fabio Capello vezetésével veretlen angol válogatott rajongói pedig már kezdtek hinni abban, hogy jó csapatuk van.

Az van. Csak a spanyolokhoz fogható talán nincs még egy a földkerekségen…

Az angoloknak egyetlen esélyük lett volna a tisztes eredmény elérésére, ha a találkozó elején a barcelonai újonc Gerard Piquét kiállítja a francia bíró az Emile Heskeyvel bemutatott duettje után. Ám Lannoy semmit sem látott – nem biztos, hogy Piqué a hatalmas műesést produkáló Heskeyvel szemben szabálytalankodott –, a későbbiekben pedig csupán egy igazi lehetőségük adódott a vendégeknek: amikor közvetlenül a lefújás előtt, már 2–0-s hazai vezetésnél David Beckham gólt ígérő passzal lepte meg Carlton Cole-t, ám a cserecsatár annyira meglepődött, hogy elfelejtette berúgni a ziccert. Bár módosíthatunk úgy is, hogy Carlos Marchena bravúrosan mentett a gólvonal elől.

A Ramón Sánchez Pízjuán Stadion sokat megélt, telt házas közönsége másodpercenként tapsolta vörösre a tenyerét, énekelte a „Viva Espanát”, majd a „Campeóni, campeóni” kezdetű dalt, búcsúzóul pedig a negyvenezer spanyol az ötezer lehorgasztott fejű, néma angolnak eldúdolta az angol himnuszt. A barcelonai fantáziagyár – Xavi és Andrés Iniesta – meghökkentőbbnél meghökkentőbb passzokkal mozgatta csapatát, váltogatta a ritmust, tette-vette a labdát, Xabi Alonso és Marcos Senna pedig végezte a kulimunkát a középpályán. Capello egyszerűen a „világ legjobb középpályája” mondattal jellemezte azt a csapatrészt, amely hallatlan eleganciát, labdabiztonságot és demoralizáló fölényt jelentett a spanyoloknak.

Xavit tartották a lapok a mezőny legjobbjának, a www.goal.com angol internetes portál 9-esre osztályozta játékát, egyszerűen a „mesterek mesterének” titulálva, míg Iniestáról úgy emlékezett meg, hogy ő volt, „aki feltöltötte olajjal a fáradó gépezetet”. A fantasztikus gólt szerző David Villáról pedig úgy írnak: „Kiismerhetetlen keverőgép a tizenhatoson belül.” A valenciai támadó első gólt megelőző mozdulatsorára emlékezvén Phil Jagielka és a sokat látott csapatkapitány, John Terry tán még mindig pörög a labdát keresve.

Vicente del Bosque a meccs utáni sajtótájékoztatón nem valamelyik befutott sztárja, hanem az élete első válogatott meccsét játszó Piqué teljesítményét állította piedesztálra. „Gerard igazi egyéniség, mindig a helyén volt, fizikailag megtörhetetlen, sokat mozog, földön és levegőben is átjátszhatatlan” – dicsérte a Manchesterből a nyáron Barcelonába hazatérő középső védőt a spanyolok nagy bajuszú szövetségi kapitánya.

Az újonc ehhez szerényen csupán annyit tett hozzá: „Könnyű ebbe a gépezetbe beilleszkedni, amely ennyire olajozottan működik.” A Liverpoolban játszó Xabi Alonso szavai arról árulkodnak, a selección nem akar lassítani: „Nem ígérhetek semmi jót az ellenfeleknek. Úgy érzem, bőven van még fejlődési lehetőség a csapat játékában!”

Ő belülről érzi, kívülről meg jó nézni. Már a vetélytársakatkivéve.