Sztojan Ivkovics nagymestere a lélektani hadviselésnek. Az összecsapásra hatos nyerőszériával a hátuk mögött érkező pécsiek vezetőedzője a soproni kiruccanást megelőzően nem győzte dicsérni a soros ellenfelet, és leszögezte, szerinte a mostani házigazda az egész magyar élvonal legjobban induló csapata – így a baranyaiak legfőbb taktikai feladata az lesz, hogy megakadályozzák a sÖrdögök (le)rohanós kosárlabdáját.
Ehhez képest a hatodik percben már a harmadik indításgólt kapta a látogató, amely a kezdést követően előbb találta meg a saját játékát, de aztán rossz dobásai után a soproniak rendre megkaparintották a lepattanókat, és szélvészgyors kontráik vagy góllal, vagy pécsi szabálytalansággal zárultak.
Néhány alaposan mellé szálló tripla(kísérlet) után Dragan Alekszics megtalálta a lőtávot, a szerb két gyors hárompontosát Ante Kapové követte, így megint fordult a kocka: ismét a PVSK vezetett.
Fordulatos volt a meccs, s noha mindkét fél elsősorban a védekezésben jeleskedett, a nézőknek egy pillanatra sem volt tanácsos levenniük a szemüket a parkettről. A találkozó ezen periódusában a játék erősen emlékeztetett a női rangadókra, legalábbis a pontszegénységet és a remek elhárítást illetően, ám a két szurkolótábor szerencsére egymással nem, vagy csak ritkán foglalkozott, nem úgy, mint a nMiZo–MKB csaták esetében lenni szokott.
A második negyed közepén „utazósebességbe” kapcsolt a hazai csapat: ekkor remek védekezésükön tovább szigorítottak Boldizsár Ferencék, s a temérdek szerzett labdából kedvenc fegyverükkel élve rendre leindították a vendégeket, így majdnem tíz ponttal megugrottak.
Igen ám, de a pihenőt követően felpörgő Pécs és kissé szunyókáló Sopron folytatta a játékot. A húsz percig remekül őrzött Thomas Kelley iramot diktált társainak, közben Kapov és Alekszics szórta a hármasokat, s a vendégek egy frenetikus, 19–2-es etapot repesztettek hét perc alatt: a 27. percben már ők álltak jobban nyolc ponttal (42–50).
„Hát nem fújnak ezek faultot!” – tombolt Meszlényi Róbert a soproniak által igencsak elrontott harmadik negyed utáni pihenőben, s igaza is volt a mesternek: meglehetősen fura felfogásban vezettek a játékvezetők, sokszor akkora csattanással járó szabálytalanságokat sem vettek észre, amelyek Kópházáig hallatszottak, néha pedig semmiségeket is megtoroltak. Ez a Sopront zavarta és talán sújtotta is jobban – persze mindkét fél kárára bőven előfordultak tévedések –, amely ebből a hullámvölgyből már nem tudott kijönni. Eközben a szinte eksztázisban játszó Alekszics szebbnél szebb kosarakat szerzett, a Pécs pedig nem engedte ki a kezéből a meccset, és végül magabiztosan nyert. Legutóbb tavaly december 6-án, Szombathelyen kapott ki, míg azóta győzött Szolnokon, Pakson, Budapesten, valamint hazai pályán a Körmend, a Zalaegerszeg és a Dombóvár ellen.