Harminc perccel azután, hogy Marcin Borski lefújta Tel-Avivban az Izrael–Magyarország összecsapást (1–0), a magyar válogatott indulásra készen ült a buszon – Erwin Koeman szövetségi kapitánnyal az első széken.
A holland szakembert az este folyamán öt perccel korábban láttuk a legszélesebben, legfelszabadultabban mosolyogni – Eli Ohana társaságában. (Apropó, Ohana. A korábbi támadó jelenleg az izraeli szövetség alkalmazásában áll, az U19-es csapatot irányítja, népszerűségét mégsem jelenlegi munkájának vagy az Erwin Koemannal „karöltve” a Mechelen színeiben kivágott KEK-menetelésnek köszönheti. Hanem… 1990-ben Izrael világbajnoki selejtezőn Ausztráliát fogadta, s a vendégek edzője, Frank Aruck a találkozót megelőzően több alkalommal is antiszemita kijelentésekre ragadtatta magát. Ohana a pályán vett elégtételt: két védő lábát összekuszálta, a kapust is „felkötötte” a lécre, a hálóba passzolt, majd a vendégek kispadjához rohant – a mezén lévő hatágú csillagot csókolva. Így születnek a halhatatlanok.)
A luxusbuszról rövid értékelésre leszálló kapitány homloka már nem volt éppen ránctalan. Dror Kastan együttese ugyanis pontosan oly módon kerekedett a magyar válogatott fölé, amitől tartott, és amit megjövendölt: Josszi Benajun egy magyar labdavesztéssel „induló” akció végén perdítette a labdát Fülöp Márton kapujába.
Mégsem a Liverpool valóban csodálatos képességekkel megáldott középpályásának gólja okozta a magyar válogatott vesztét, ezt utóbb a pályára lépők is elismerték.
„Egyetlen hibán, egy apróságon elment a meccs – mondta letörten a vegyes zónában Rudolf Gergely, a DVSC csereként bevetett csatára. – A második félidőben a kezünkben voltak az izraeliek, irányítottuk a játékot, a labdavesztésünkből azonban tökéletes kontrát építettek fel, amelyet be is fejeztek. A kapitány azt kérte, vállaljam el az egy az egy elleni futballt, ne elégedjek meg a szélsőjátékkal, ha tehetem, törjek a centrum irányába. Hiába érzem úgy, hogy védekezésben és támadásban is hoztam azt, amit kértek tőlem, nyomott hangulatban vagyok, mert kikaptunk. Kis szerencsével gólt szerezhettem volna, és Torghelle Sándor előtt is adódott egy nagy lehetőség. Albánia előtt jó felmérő volt a szerda esti meccs. Tanulság? Van min javítanunk…”
folytatás...
