Lassan számolni kell vele

Ha most azt mondanánk, hogy Roger Federer az Australian Open első számú esélyesévé lépett elő, kicsit elgaloppíroznánk magunkat. De annak alapján, amit a svájci zseni a Marat Szafin elleni harmadik fordulós mecscsen időnként művelt, bizton állíthatjuk: ha így játszik, a legnagyobb riválisoknak is tudásuk legjavára lesz szükségük ellene. Éppenséggel az év végén visszavonuló Szafin is igyekezett tudása legjavát adni: hogy mást ne mondjunk, a cél érdekében még moderálta is magát, és csak a legindokoltabb esetekben rendezett ütődobálós dühkitöréseket. Ezzel együtt az első szettben csupán 3:3-ig tartotta a lépést Federerrel, utána a svájci sebességet váltott, és a játszma utolsó tíz labdamenetét egyaránt megnyerve 6:3-mal hozta az első szettet. A másodikat pedig 6:2-vel.

És még csak nem is az volt a baj, hogy Moszkva kedvence különösen rosszul teniszezett volna, bár azért voltak hajmeresztő rontásai – amint azt tőle el is várja mindenki. Federer ellenben annyira magabiztosan játszott, amennyire emberemlékezet óta nem: nemcsak az újabban rá jellemző érthetetlen hibák számát sikerült a minimálisra szorítania (főleg az első két felvonásban), de néhány parádés Szafinütést úgy adott vissza, hogy az orosz is csak leesett állal nézte a labdát – jobb esetben bele tudott kapni, így vesztette el a poént. Az első szettben Szafin fogadóként két pontot tudott szerezni, míg Federer kihasználta első és egyetlen bréklehetőségét.

Marat a második játékrészben sem volt sokkal eredményesebb, a harmadikra viszont már ő is a legjobbját nyújtotta – így szoros menet alakult ki belőle. Bréklabdához viszont így sem jutott, de emiatt már kizárólag önmagát okolhatja: legalább háromszor a kezében volt a lehetőség, de hol nem ütötte meg elég keményen a tenyerest, hol a hálóba csapta a röptét – pedig ezeket a momentumokat leszámítva tényleg nem lehetett rá panasz. Ám Federer ellen ez is csak a rövidítés kiharcolásához volt elég – még úgy is, hogy a svájci ebben a játszmában már korántsem teniszezett makulátlanul. A tiebreakben viszont elment 4–1-re (ehhez kellett egy sajátosan megítélt lábhiba is Szafinnál), de az orosz vehemens reklamálása épp őt zavarta meg jobban: három rontásának köszönhetően ellenfele egyenlített. Végül azonban Federer felülkerekedett, és ő játszhatja a nyolcaddöntőt a cseh Tomás Berdychhel – bár már előbbre is tekinthet.

Az már biztos, hogy ha valóban eljut a negyeddöntőbe, egy ifjú titán várja, miután az egyaránt húsz és fél esztendős (öt nap választja el őket egymástól) Marin Cilic és Juan Martín del Potro is bejutott a tizenhatba. Főképp a horvát volt meggyőző: három szettben verte meg a mezőny legjobban mozgó játékosát, a spanyol David Ferrert. Andy Roddick a francia mágust, Fabrice Santorót győzte le, Tommy Robredo pedig a Nalbandian-verő tajvani Lu Jen-hszünt búcsúztatta – ők is nagy csatát vívhatnak a nyolcaddöntőben. De nem akkorát, mint Novak Djokovics és Markosz Bagdatisz. A ciprusi három éve a döntőig jutott, és most régi önmagát idézi, ráadásul rengetegen szurkolnak neki, Djokovics pedig a bosnyák-amerikai Amir Delicet is legyőzte. Találkozójuk krónikájához tartozik, hogy utána a szerb és bosnyák drukkerek székhajigálós verekedést rendeztek a Melbourne Parkban, harmincukat ki is tiltották a pályák környékéről, két embert pedig elvitt a rendőrség.