Ez aztán a világszám!

„Nem tudom, izgultam-e ennyi re valaha. Szerintem nem. És még csak fél három… Ez szörnyű!”

Ezzel a szöveggel érkezett SMS a tudósító telefonjára szombat délután. A feladó Reubl Tünde, Balzsay Károly felesége volt, aki már néhány éve, a magyar bunyós első komolyabb fellépései előtt-alatt is azon dilemmázott, mi lesz vele, ha majd élete párja komoly téttel bíró találkozón húz kesztyűt. 2009. január 10-én megtudta, midőn megrendezték a Gyenyisz Inkin–Balzsay Károly ütközetet, amelynek tétje a WBO (Bokszvilágszervezet) nagyközépsúlyú világbajnoki öve volt.

Már külön autó jött érte, a csarnokban fotósok és televíziósok is keresték, ő pedig a ruhájához hasonló fehér arccal helyet foglalt a páholyban. „Csaknem két évtizedes tornászmúlttal meg otthon egy örökmozgó pici lánnyal sem hinném, hogy voltam már ilyen állapotban” – mondta a feleség, majd várta az ismert okok, a ZDF döntése miatt másfél órával megcsúsztatott kezdést.

Hogy milyen állapotban volt közben a kihívó, a WBO nagyközépsúly világranglista-vezetője? Minden érintett szerint elképesztően nyugodtban. Kialudta magát, játszott Hannácskával, délután aludt még egyet, aztán megkezdte a ráhangolást élete eddigi legfontosabb összecsapására. Nem számított a felkészülés utolsó hetében „szétütött” kéz, a hetekkel ezelőtt jelentkező kisebb megfázás, csak a boksz. A nagy lehetőség, az első világbajnoki címmérkőzés, illetve a ZDF jóvoltából talán a díjalapba kerülő hosszabb televíziós szereplés.

Ha nem is a teljes jövő, de annak nagy része múlt a tizenkétszer három percre tervezett öszszecsapáson.

Varázslatra nem lehetett számítani, két hasonló képességű bokszoló harcára annál inkább. A világbajnok barát, edző- és honfitárs, Erdei Zsolt a meccs előtt azt jósolta, „Kari megoldja”, ennek szellemében kezdődött is a találkozó. Balzsay kezdett aktívabban (holott a meccs előtt még olyan is elhangzott, hogy

„Karesznak a negyedik menetben szokták bedobni a vekkert a ringbe”), megelőzgette a címvédőt,

aki aztán felébredt, és válaszolt a pofonokra. A második felvonás aztán olyan volt, amilyenre számítani lehetett. Ütés itt, ütés ott, elhajlás itt, elhajlás ott. Az édesapa, a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya, idősb Balzsay Károly szerint ikszes volt, a mellettünk ülő pontozó szerint is, úgyhogy jöttek tovább az izgalmak.

A meccse után is harctéri hangulatban lévő, taktikai tanácsok sorát üvöltő Madár a negyedik menetre „Az összes erőm veled, van Karcsi! Az összes, érted, az összes! Gyors legyél, mint a villám” buzdítással küldte ki Balzsayt, aki meg is fogadta a tanácsot. Hozta a felvonás elejét, majd Inkin is megmutatta, miért tartozik a nagyközépsúlyú elitbe. Edzője, Magomed Saburov kérésének megfelelően dolgozott, talált, és ha másra nem is, a pontozókra jó benyomást tett. Már ha a minden részeredményre vadászó magyarok ezt jól lesték le.

És ettől kezdve hullámzott minden. A ringben és a ringen kívül is. Madár végigbokszolt még egy komplett mérkőzést (elképesztő erőnléttel, hajolgatva és talán ütve is), Balzsay papa edzőként kiabált, az após, Reubl István ígéretének megfelelően kettőzött erővel kiabált, szegény Tücsi meg szó nélkül, falfehéren nézte, mint veri egymást végig a ringen kedvese és az orosz.

Nem Kokó vagy Madár zseniális kontrabunyója volt itt, hanem olyan előreboksz, illetve ütőerő-bemutató, amely világszinten magyartól az „újkorban” még nem volt látható. Ebben persze az is benne volt, hogy Inkin is sokszor talált, ő is vitt el meneteket, de eredménytől függetlenül jó volt látni a produkciót. Legalább az megnyugtatónak bizonyult (ha már nem hátradőlős, idegességtől mentes ütközet volt, de naiv volt, aki erre számított), hogy van, vannak még magyar sportolók, akik a nagy lehetőség küszöbén sem omlanak össze.

Ami pedig ennél is fontosabb, és nem ellentétes a sport szellemével, hogy ilyen boksszal ki is lehet kapni. Illetve ki lehetett volna kapni. Merthogy a magyar hivatásos ökölvívás egyik legnagyobb mérkőzésén, a tudósító számára csak az Erdei–Júlio César González összecsapás élményéhez hasonlót jelentő egy óra végén, illetve a 113:115, 112:116, 112:116-as pontozói döntés után elhangzott egy rövid mondat. „A WBO új nagyközépsúlyú bajnoka.” Balzsay Károlynak hívják.