Hogy miért?
Mert sporttörténelmet igazából az olimpián lehet írni. Az elithez tartozó nemzetek élversenyzői között pedig óriási a harc a csapatba kerülésért (lesznek olyan országok, mint például Ausztria, amelyek az olimpiai helyszínen írnak ki rögtönzött válogatót egyegy szám indulási jogának megszerzéséért), kiélezett a küzdelem, amely nagyobb tempót követel meg mindenkitől. Ugyanakkor az ádáz harc csapdákat is rejt, hiszen elég egyetlen aprócska kihagyás, egy hatalmas esés, és szertefoszlanak az olimpiai álmok.
Jó tanulópénz volt mindenki számára a 2007–2008-as szezon. Amelyben ugyan „csak” világkupaversenyeket rendeztek, mégis horrorisztikus emlékeket ébreszt a sportág kedvelőiben. Az elmúlt évek legsúlyosabb baleseteit élték át a sízők, kezdve a norvég Aksel Lund Svindal Beaver Creek-i bukásától az osztrák Matthias Lanzinger esetéig. A Kvitfjellben balesetet szenvedő síző lábát amputálni kellett, ígéretes karrier tört ketté.
A világkupa legújabb „áldozata” az osztrákok egyik női sízője, a 2006–2007-es összetett győztes Nicole Hosp, aki Zágrábban edzésen szenvedett térdsérülést. Szerencséjére csak a Val d’Isére-i világbajnokságról kell lemondania, Vancouver felé szabad maradt számára az út.
Hosp kisasszony amúgy is az olimpia egyik sztárja lehet, hiszen ő az egyik vezéregyénisége az amúgy sem gyenge osztrák válogatottnak. Amelyből ebben a szezonban hiányzik a kiváló szlalomspecialista, Marlies Schild, aki októberben gleccseredzésen szenvedett súlyos sérülést (szerencse a szerencsétlenségben, hogy neki is lesz ideje felépülni a téli olimpiára). Schild helyét az idén Kathrin Zettel vette át, aki óriásban és szlalomban egyaránt értékes pontokat tudott összeszedni. A gyors számokban némileg meggyengült az osztrák csapat: Michaela Dorfmeister és Alexandra Meissnitzer visszavonulása után a nagy trióból Renate Götschl maradt mutatóba. Aki azonban már nem a régi, míg az új generáció képviselői (Elisabeth Görgl és a többiek) még nem az igaziak. Így mostanság új neveket tanulgatunk: az összetett címvédő amerikai Lindsey Vonnét, az olasz Nadia Fanchiniét vagy éppen a svájci Lara Gutét, aki a gyors számok tekintetében az egyik legígéretesebb fiatal a mezőnyben. No és nem szabad elfeledkezni a németek univerzális sízőjéről, a reneszánszát élő Maria Rieschről sem, aki az élen áll az összetett világkupában.
A férfiaknál is nagy visszatérésekről számolhatunk be. Elég csak Bode Miller elmúlt szezonjára gondolni. A bohém amerikai szabadúszóként (kivált az amerikai válogatottból) nyerte meg az összetett világkupát. Vagy itt van a nagy öreg, az 1998-as naganói olimpián két aranyat szerző Hermann Maier, aki három év szünet után nyert ismét versenyt a vk-ban. No meg a svájciak hentese, az elmúlt két szezonban roppant kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Didier Cuche, a balesetéből talpra álló norvég Aksel Lund Svindal, valamint a horvát Ivica Kostelic, aki hosszú szünet után kezd ismét magára találni műlesiklásban.
És az új arcokról sem szabad megfeledkezni: a francia JeanBaptiste Grange az egyik legnagyobb sztárja lehet a soron következő világbajnokságnak (és az olimpiának is), és lehet, még sokat emlegetjük a svájciak két versenyzőjének, Daniel Albrechtnek és Carlo Jankának a nevét is. Érdemes tehát távkapcsolót ragadni a kezünkbe, és elmerülni az alpesi sí rejtelmeiben.
Az út ugyanis egyre rövidebb, a versenyzők számára mégis végtelenül hosszúnak tűnik Vancouver felé.
Alig több mint egy évvel az olimpiai rajt előtt e kettősségek jegyében kívánunk kellemes havas kikapcsolódást.
