Lassan kabalának is beillene Nicklas Bendtner, kedd este ugyanis a tizenharmadik olyan mérkőzés is bekerült az eredménylajstromába, amelyen gólt szerzett az Arsenalban, és csapata nem szenvedett vereséget. A mérleg másik serpenyője viszont még üres… Bendtner góljaira építve az „ágyúsok” tizenegy csatát megnyertek, kétszer döntetlenre végeztek (a Liverpool és az Aston Villa ellen), a szezon során pedig négyből négy a győzelmi arány. (A dán válogatottban hajszállal rosszabb a csatár mutatója, ott hat siker és egy iksz mellé egy kudarc is becsúszott.)
Ugyanakkor szeptember 23., a Sheffield United elleni Ligakupa-ütközet óta nem talált a kapuba, tíz meccset tudott le gólöröm nélkül, ami egy csatárnál nem túl jó ajánlólevél. „Ezért is voltam nagyon boldog, hogy ő szerezte a gólunkat – mondta a mérkőzés utáni nyilatkozatában Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere. – Nem volt túl sok önbizalma, remélem, ez most viszszaadja neki. Hallottam, a kijeviek kezezést reklamálnak. Én csak annyit tudok tanácsolni nekik, hogy nézzék meg alaposabban a televíziós felvételeket. A kezével nem is érintette a labdát, hiába próbálják meg ezt sugallni.”
A csereként beszálló Bendtner feltámadása mellett Cesc Fabregas miatt is emlékezetes marad az összecsapás, mert ez volt az első, amelyen „hivatalban lévő” csapatkapitányként vezette harcba a londoni együttest. A spanyol nem most játszotta élete mérkőzését (dacára annak, hogy például a BBC-nél ő lett a mezőny legjobbja), viszont a lefújás után többen és több helyen felvetették: ő lehet az „ágyúsok” legújabb csodálatos kapitánya. Martin Keown, az együttes volt védője szerint „Arsenal-vér folyik az ereiben”, az egyik internetes oldal szavazásán a résztvevők 83 százaléka szerint ő William Gallas megfelelő utóda, ugyanakkor Fabregas nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a bemutatkozásnak. „Nyertünk, elsőre ez nagyon jó érzés, de most már a vasárnapi, Chelsea elleni meccsünkre kell figyelnünk. Az most mindennél fontosabb” – jelentette ki a középpályás.