Borús nyarat jósolnak
Az vitatható, hogy a gazdasági világválságot mesterségesen keltették vagy magától alakult ki, az viszont vitathatatlan, hogy erőteljesen hat a sportvilágra. A kosárlabdából már ismert példa, hogy a nőknél az egyébként a győzelemre is esélyesnek tartott CSZKA Moszkvának vissza kellett lépnie, de gazdaságpolitikusok szerint a labdarúgás kirakatterméke, az angol Premier League is bajba kerülhet. A hiteltartozások törlesztésének nehézségeit már unos-untalan ismételtük, a Grant Thornton nevű, könyvvizsgálással és tanácsadással foglalkozó cég új nézőpontot vetett fel.
Elemzők szerint a kormány gazdaságpolitikai döntései újabb veszélyforrást jelentenek. A Premier League eddig nagyszerűen kihasználta az öreg kontinensen honosnál sokkal kedvezőbb brit adókulcsokat, csakhogy ezeket még 2010 vége előtt öt százalékkal növelik, ami jelentős többletkiadással jár. Ehhez kell még hozzáadni az euró és a font árfolyamában beálló, az angol valuta szempontjából kedvezőtlen változásokat is: egy évvel ezelőtt még 1.5 eurót lehetett kapni egy fontért, ma már csak 1.2-t, ami húszszázalékos pénzromlást jelent. Márpedig ez együtt jár a szigetországban játszó, nem brit labdarúgók fizetésének ugyanilyen mértékű reálérték-csökkenésével is, elvégre az ő hazájukban – általában – az euró a hivatalos fizetőeszköz. Ehhez tényleg már csak azt kell hozzátenni, hogy az összességében milliárdos (fontban természetesen) tételben eladósodott klubok egyre nehezebben fizetik tartozásaikat, és máris fenyegető katasztrófáról beszélhetünk.
„Ha az adók emelkednek, az olyan nagy pénzű emberek, mint az orvosok vagy a zenészek után a labdarúgók is elhagyhatják az országot. Érdekes lesz a következő nyár” – jövendöli egy futballügynök. Joe McLean, a Grant Thornton elemzője borúlátóbb: „Ha megnézzük a súlyos hiteleket, az euró fonttal szembeni erősödését, illetve az adók növekedését, akkor lehet, hogy néhány klubnak feladhatjuk az utolsó kenetet.”
Ebben az esetben semmiféle beavatkozásra sem lenne szükség, a piac önmaga teremtené meg az egyensúlyt a labdarúgók átigazolásával, illetve az angliai költségek csökkentésével. A futballisták is érzik a veszélyt, és azt fontolgatják, hogy a sznúkerezőknél már ismert megoldáshoz folyamodnak. Ott a promoterek és a játékosok kérték számon a szövetség vezetőin, miért hagyják el a szponzorok a sportágat, miközben a vezetők csillagászati összegeket keresnek (az ügyvezető évi százezer fontot kap, amivel a játékosok kereseti ranglistáján a nyolc között lenne), és ez a futballra is igaz. Csak nagyobb tételben, elvégre a szövetség ügyvezető igazgatója évi 300 ezer fontot tehet zsebre, de a még nem is létező 2018-as vb-projektért is tízezreket vesz fel néhány illetékes.
