A sztárságnál sokkal jobb a konkurenciaharc

Gera Zoltán felemás heteket, hónapokat él meg mostanában. A nyáron az angol élvonalba, a Fulhambe igazolt, rendszeresen játszik is, hol többet, hol kevesebbet, ám sem ott, sem a válogatottban nem nyújtja régi formáját. Belfastban is hullámzó volt a teljesítménye, ám parádés góllal mégis a találkozó egyik hőse lett.

Nem bánja, hogy a válogatott már nem elsősorban Gera Zoltánra épül?

Cseppet sem, sőt. Egyre több a jó futballista a keretben, így nagyobb a konkurencia, és ez hasznára van az egész csapatnak. Az a jó, hogy nem egy vagy két játékos képes eldönteni egy-egy mérkőzést. Sztárnak pedig sohasem éreztem magam, csupán igyekszem mindig a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.

Mi volt a belfasti siker titka?

Én ezt nem korlátoznám Belfastra. Nézze meg, az utóbbi öt meccsünkből négyen nem kaptunk gólt, nem is tudom, a válogatott felmutathatott-e valaha is ilyen statisztikát. A jó védekezés biztonságot ad, nem kell rettegnünk, hogy hátrányból kell mennünk az eredmény után. Sokat számít az edző személye is. Erwin Koeman higgadt ember, kiválóan ismeri a világ futballját és a futball világát, szakmailag felkészült, és tudja, mit akar. A meccs előtt elmondta, többen leszünk a középpályán, és szerintem ez a meccs ezen múlott. A házigazdáknak nem volt helyzetük, nekünk igen, és a pályán úgy éreztem, mintha tartottak is volna tőlünk.

A gólja előtt nem a posztján helyezkedett. Ez tudatos volt?

A kapitány azt kérte, hogy amikor Torghelle Sanyi felé ívelődik a labda, Rudolf Gergely vagy én fussunk be mögé, hátha lehet keresnivalónk. Ez be is jött. Ahogy elhagyta a lábamat a labda, már éreztem, hogy gól lesz, és elmondhatatlanul boldog voltam. Nagyon kellett már ez a gól.

Miért?

A válogatottban már régen voltam eredményes, és Erwin Koeman alatt nem is igen ment a játék. Ez a gól talán most fordulópontot jelent.

A Fulhamben is lökést adhat ez a találat?

Remélem. Ott még a beilleszkedés gondjaival küszködöm. Jól kezdtem, gólokat rúgtam, de nem megy úgy, ahogyan szeretném. Kicsit az is kényelmetlen, hogy a bal oldalon kell játszanom, és nincs szerencsém sem. Az utóbbi öt-hat meccsen majdnem szereztem gólt, de vagy a kapufa akadályozott meg, vagy csak kicsit ment mellé a labda, ráadásul talán túl is pörögtem a nagy akarástól, ám nem gond, tudom, hogy átlendülök ezen a kritikus időszakon. Az edzőm azt mondta, nincs okom idegeskedésre, bízik bennem, és az is jó hatással van rám, hogy a válogatottal ennyire eredményesek vagyunk.