Vargyas László elhatározta: végleg befejezi az aktív játékot. Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, hiszen a jégkorong három évtized óta volt az élete része. A hosszú és eredményes pályafutás alatt sok minden történt vele, hely hiányában csak a fontosabb állomásokat sorolja.
„Harminc éve húztam először korcsolyát, Kercsó Csaba irányításával pedig meghatározó szerepet töltöttünk be a sportágban. Tizenöt évesen lettem korosztályos válogatott, a fiatalokkal abban az időben a legjobbakkal, az A-csoportban szerepeltünk. Huszonhárom éven keresztül játszottam a román válogatottban, több mint kétszáz mérkőzésen – összegzett a DAB–SC mérkőzés előtt búcsúztatott Vargyas. – 1990-ben Jászberénybe, onnan 1995-ben Dunaújvárosba vetett a sorsom. Itt tizenkét évet töltöttem, közben mindössze egy esztendőt Újpesten. Ezalatt több mint háromszázötven mérkőzést játszottam dunaújvárosi színekben, és három bajnoki aranyérmet szereztünk. A három évtized alatt alig voltam sérült, és bármelyik csapatban is szerepeltem, sohasem csereként számítottak rám. Most harmincnyolc éves vagyok, meg kellett hoznom ezt a döntést, felelősséggel tartozom családomnak, márpedig a munkám és a jégkorong mellett rájuk sem jutott sok szabadidőm.”
„Lacika” tehát elköszönt, a társak pedig az SC-t fogadták, és habár Erdélyi Péter megszerezte a vezetést, a második játékrészben Sándor Szilárd bombagóllal jelezte, hogy a vendégek még nem tettek le a pontok megszerzéséről. Az újvárosi ziccerek kimaradtak, a szeredai együttes pedig kíméletlenül büntetett, sokszor…
Alig két nappal az SC Csíkszereda felett aratott 11–2-es győzelem után az Újpest ezúttal az egyik legjobbját, a sérüléssel küszködő Vitalij Kiricsenkót nélkülöző és mindössze három teljes sorral érkező, nemrég edzőváltáson átesett Progym ellen is gálázott.
