Gyorsan, sokat

„A gyorsan sokat elvet vallom, ha csak két napom van egy ilyen hangulatos városra, mint Salzburg.”

A fenti mondat Tóth Krisztina internetes naplójában olvasható, amelyben a magyar asztaliteniszező beszámol az ausztriai Pro Tour-viadal eseményeiről és a beiktatott városnézésről. De a „gyorsan sokat” jelszó az ő esetében nemcsak a Mozartszülőház és a Mirabell-kert viszonylatában érvényes – ugyanígy vonatkozhatna akár Tóth októberi sikereire is, elvégre az elmúlt egy hónap leforgása alatt utánozhatatlan eredménysort ért el. A pingpongbarátok már bizonyára fejből fújják: egy párosarany (Póta Georginával), egy csapatezüst (Pótával és Lovas Petrával) és egy egyéni bronz volt a mérlege a szentpétervári Európa-bajnokságon, majd jött egy kis pihenő, utána pedig egy csapatelsőség meg egy egyéni második hely az osztrák nemzetközi viadalon. Közben 24 egyéni és párosmeccset nyert meg, és mindössze négyet veszített el – utóbbiak közül valamennyit ázsiai születésű riválissal szemben. Nem véletlen, hogy a legfrissebb világranglistán 17 helyet javulva a 25. helyre lépett előre.

Mindezt 34 esztendősen, túl négy olimpián, kilenc Európaés 12 világbajnokságon, hat BEK-győzelmen, szatyornyi német és magyar bajnoki címen – annyi sikeren, amennyi három életpályához is elég lenne.

Ő ebből az egyből is kihozza a maximumot.

S még azt sem lehet mondani, hogy csak jó hetei lennének mostanában, hogy most élné a másodvirágzását – Tóth Krisztina ugyanis gyakorlatilag megszakítás nélkül ott van az európai asztalitenisz élvonalában, immár 14 éve, amikor első Európa-bajnoki címét szerezte. Annak idején, 1994-ben, Birminghamben párosban nyert bizonyos Bátorfi Csilla oldalán.

Ezt követően jó tíz évig összeforrt a nevük, hogy aztán – a kilencszeres Európa-bajnok legenda visszavonulását követően – ő legyen a vezéregyéniség a magyar válogatottban, és a szentpétervári Eb páros döntőjében épp az azóta olasz szövetségi kapitánynak álló Bátorfi tanítványai ellen győzzön, mintegy keretbe foglalva sok más egyéb mellett hét Eb-aranyat, vb-bronzot és olimpiai negyedik helyet hozó pályafutását.

Ám szó sincs arról, hogy a három oroszországi érem egy nagy korszak lezárását jelentené. Bár Tóth még a pekingi ötkarikás játékok után azt mondta, több olimpián már nem indul, az októberi sikerek megváltoztatták a véleményét: úgy érzi, ha még a válogatott hasznára tud lenni, négy év múlva Londonban is szeretne ott lenni, és ígéri, addig sem tétlenkedik majd. Eb, vb, Európai Nemzetek Ligája, Bajnokok Ligája, Pro Tourversenyek és döntő, Bundesliga – van is tennivalója bőven. Csak bírnia kell erővel, kitartással.

Egyelőre bírja. S hogy mi a titka?

Azt mondja, egyszerű. Már nem izgul a versenyek előtt, elvégre mindent elért,

amit lehetett: egy-egy kudarc nem változtat a pályafutásán. Már nem akar túl gyorsan túl sokat elérni – épp ez segíti hozzá a sikerhez. A nyugalom, a felszabadultság és az önbizalom (no meg a tehetség és a szorgalom) meghozza az eredményét – elég visszatekinteni az elmúlt hónapra.

Így aztán Tóth Krisztina tovább folytathatja fényes pályafutását. Egyre tapasztaltabban, egyre megfontoltabban (mint mondja, már tudja, mikor kell „széthajtania” magát, és mikor pihenhet egy keveset), és – főleg ha a válogatottról és a nagy nemzetközi versenyekről van szó – igen elszántan. Lehet, egy idő után – hogy ismét visszatérjünk arra a bizonyos jelszóra – már kevésbé gyorsan, kevésbé sokat vállal majd, de biztosak lehetünk benne, hogy látjuk még a dobogó tetején.