A lelátóra szorult hős

Fáj?Fáj?

Fáj, igen, fáj. Olyan jól lett volna ott lenni a telt házas Aréna jegén…

Beszélt a kapitánnyal?

Félrehívott, néhány mondatban megindokolta, hogy ezúttal miért nem számít rám.

Publikus?

Természetesen. Elmondta, hogy jól ismer, tisztában van a képességeimmel, éppen ezért lehetőséget akar adni más fiatal játékosnak. De azt is hozzátette, nehogy túlságosan elkeseredjek, dolgozzak tovább becsülettel, és akkor nem lesz gond. Jó csapatban, jó edző keze alatt vagyok, fejlődtem, tette hozzá nyugtatólag.

Csak a pontok hiányoznak, nem igaz?

Kétségtelen, jó volna, ha ebben előrelépnék.

Nem lehet, hogy amíg mondjuk a világbajnokságon az eredmény tartása volt a célja a kapitánynak azzal a sorral, amelyikben helyet kapott, ezúttal, gyengébb ellenfelekkel szemben pontokat, gólokat vár mindenkitől? Amíg az előbbiben a legjobbak közé tartozik, az utóbbiban már akadnak gondjai.

Nagyjából ez a helyzet. A következő kerethirdetésig van időm, ráteszek még egy lapáttal, hogy eredményes legyek. Mert ebben a válogatottban ott kell lennem, hiszen kiváló csapat.

A hét végén láthatjuk az Aréna lelátóján, vagy nem fájdítja a szívét?

Csütörtöktől már Székesfehérváron edzek, de nem kérdés, ott a helyem a mecscseken, drukkolok a srácoknak.