Honvágy, sírás, Marseille és Chelsea

Nem állítható, hogy Didier Drogba nyugodt gyermek- és ifjúkort tudhat maga mögött: a 30 éves támadó összesen tizenötször költözött életében. Először ötéves korában, amikor a nehéz anyagi körülmények között élő szülei Abidjanból Franciaországba küldték, hogy a futballista nagybácsi, Michel Goba vegye szárnyai alá.

„Egyedül kellett repülnöm, emlékszem, névtáblát akasztottak a nyakamba, hogy a rokon könnyebben megtaláljon” – elevenítette fel korai élményeit Drogba, aki saját bevallása szerint a következő három évet főként a szülei utáni vágyakozással és sírással töltötte. A honvágytól szenvedő fiú aztán nyolcévesen visszakerült hazájába, ám nem sokáig maradt ott: 11 esztendősen már újra Gobánál élt. Később szülei is átköltöztek Európába, a család egy párizsi szegénynegyedben sínylődött, Didier pedig 15 évesen a helyi kiscsapatnál jelentkezett először edzésre – hogy aztán kanyargós pályafutása során a Marseille-nél tett kitérő után a Chelsea-ben kössön ki.

Az elefántcsontparti válogatottban 2002-ben mutatkozott be a később az ENSZ Fejlesztési Programjának utazó nagykövetévé kinevezett labdarúgó, és hamar az ország kedvencévé vált. Hazájában mára igazi kultusz alakult ki körülötte, egyedi öltözködési, zenei és viselkedési stílusának összefoglaló elnevezése a „Drogbacité”, vagyis „Drogbaság”. Elefántcsontparton kis túlzással minden terméket az ő nevével, arcképével adnak el, a játékoshoz hasonlóan robusztus formájú, literes kiszerelésű sört pedig egyszerűen „drogbának” nevezik.