Csapatmunka

Minden erőfeszítés ellenére (szép pálya, kicsinosított öltöző, felújított széksorok, lebontott kerítés, rendben érkező fizetések) a Bp. Honvéd csupán tizenkettedik helyen áll a bajnokságban. A vártnál gyengébb szereplés hátterében az (is) állhat, hogy feszültség van a magyar játékosok és a légiósok között. Azt mesélte el ugyanis lapunknak a kispesti hátvéd, Filó Tamás, hogy ha – mondjuk – a hazai futballista az öltözőben kicsit kritikusabban odaszól a külföldről érkezett társának, akkor a messziről jött ember máris begubózik, mert ilyen a mentalitása. Az edző, Pölöskei Gábor arról beszél, ahány légiós, annyi érzés, megannyi kulturális beállítottság, ráadásul parancsszóval nem lehet meghatározni, milyen legyen a játékoshierarchia az öltözőben. A feneség ebben az, hogy a játékos és edző által vetített kórkép megmutatja, milyen körültekintően is kellene összeválogatni egy profinak mondott csapat keretét. Speciel olyan légiósra nem lehet szükség, aki nem tud vagy nem is akar alkalmazkodni bármelyik öltöző rendjéhez, amely öltözőnek persze befogadóképesnek kell lennie, olyannak, ahol a messziről jött futballista néhány edzés után sértettség nélkül elfogadja, mi a szabály.

A Real Madridnál a legendás Puskás Ferenc tudta, hogy Alfredo Di Stéfano a főnök a pályán és az öltözőben; Nyilasi Tibor pedig manapság is gyakran megemlíti, ha az ausztriai légiósévekről faggatják, hogy az Austria Wien csapatánál neki háromszor annyit kellett nyújtania, mint az osztráknak, hogy elfogadtassa magát, s a meccseken Herbert Prohaskát kellett tömnie jobbnál jobb labdákkal, azaz ő pontosan tudta, alig több mint kétszáz kilométerre Budapestről nem a „Nyíl” az ász a pályán.

Mindez csak arra szolgáltat példát, hogy a futballban mekkora szerepe van az intelligenciának; illetve arra, hogy egy játékos (legyen befogadó vagy érkező szerepben) attól lesz profi, hogy kiegyensúlyozott a siker- és kudarctűrő képessége, sőt – merthogy labdarúgóról, sportolóról van szó – magasfokú a tűrőképessége. No, mármost, Madridban Alfrédo Di Stéfáno legjobb barátja Puskás Ferenc, Bécsben pedig Herbert Prohaskának Nyilasi Tibor lett.

A Honvéd esetét nézve talán nem is az a legnagyobb kihívás, hogy a bajnokság végén dobogós legyen a csapat, hanem az, hogy – Kispesten is legyen egy csapat. Profikkal.