Négyből egy

Volt idő, amikor országhatárokon átívelő, cáfolhatatlan, büntetőjogilag alátámasztott tétel volt, hogy a mennyiség átcsap minőségbe, ám akinek megadatott a képesség a logikus gondolkodásra, aki használta az eszét, nem esküdött meg feltétlenül az állítás igazságára.

Ma már más a világ, más megdönthetetlenként elővezetett tanokat szajkóznak a magukat mindenki másnál okosabbnak tartók, ám szombat este visszaköszönt a múlt. A mennyiség átcsapott minőségbe
Aki régóta figyeli a magyar futballválogatott tétmecscseit, s nem törölte ki az agyából az éppen aktuális kapitány mentegetőzését a soros kudarc után, emlékezhet rá, hogy volt egy menetrendszerűen visszatérő fordulat, nevezetesen: „…voltak biztató jelek…”!

Hogy mennyi tartalom volt a kijelentés mögött, képzelhető, elvégre vereség után ordították az arcunkba, ám most hirtelen igazzá vált az elcsépelt közhely: a menynyiség átcsapott minőségbe! Mert van-e biztatóbb jel annál, amikor egy csapat győz?

Amikor eleget tesz a várakozásnak. Amikor teljesíti, amit ígért. Amikor a meccs előtti fogadkozás nem üres szólam, mert tartalommal tölti meg a produkció. Csak a győzelem fogadható el a csapattól – mondta a szövetségi kapitány, Erwin Koeman, s nyilatkozták naponta a játékosok, a vége pedig: Magyarország–Albánia 2–0.

És nincs, nem lehet megállás. Szerdán Máltára utazik a csapat, aztán a márciusi folytatásban ismét Albánia, majd újra Málta következik a világbajnoki selejtező európai 1. csoportjában, azaz nincs mese, igenis tizenkét ponttal kell zárnia a válogatottnak ezt a négy meccset, hogy a dánoktól szerzett egy ponttal már tizenháromnál tartson.

Hogy ez mire elég a továbbjutási esélyek szempontjából, nem tudható, ám a magyar futballban már az is eredmény, ha magunk mögé utasítjuk azokat, akiknél többre tartjuk magunkat. Albániánál és Máltánál mindenképpen, ez nyilvánvaló.

A következő kötelező lépés, hogy a biztató jel valóban ösztönözzön. Tettekre. A pályán.