Egy válogatott összeállításakor fontos szempont, hogy a sportolókban milyen versenyzői értékek rejlenek, de ezekkel az információkkal nyilvánvalóan már a meghívó elküldése előtt tisztában kell lennie az edzőnek. A jó alanyt feldobja a tét, de vele is előfordulhat, hogy menet közben elbizonytalanodik, ilyenkor a lehető leghamarabb helyre kell billenteni az egyén lelki egyensúlyát, egy-két biztos, tuti megoldás a legegyszerűbb módszer rá. Viszonylag rövid idő elteltével az is kiderül, az adott mérkőzésen kik azok a játékosok, akikre bátran lehet építeni. Akadnak olyan sportolók, akik egy-egy rossz megoldás után külső segítséget igényelnek, mások továbbra is hatalmas önbizalommal játszanak, és önerőből lendülnek túl a holtponton. Ugyanakkor azzal, akiről tudom, hogy elbizonytalanodhat, még az összecsapás előtt megbeszélem, mit kell tennie első lépésként, hogy visszataláljon a helyes útra. Vízilabdaedzőként szerencsésebb helyzetben vagyok egy labdarúgótrénernél: azonnal cserélhetek, időt kérhetek, ha gond van, nem csupán egyetlen szünetben rendezhetem a sorokat. Az olimpiai döntő előtt azt mondtam a társaságnak: ha úgy készülünk a találkozóra, mint a többi összecsapásra, ha mindenki a rá bízott feladat elvégzésére koncentrál, nyerünk. Ha viszont csak áhítozunk, hogy olimpiai bajnokok akarunk lenni, akkor nem lövünk gólt, elmarad a siker.
