A letámadásra aligha akad albán ellenszer

„Az albán futballisták többsége ma már idegenlégiósként keresi a kenyerét, de elsősorban még a hazájukban készítették fel őket arra, mit kell elviselniük, ha idegenben mérkőznek. Az SK Tirana az ország legjobb csapatának számított, amikor másodedző voltam ott, ennek ellenére vendégségben nagyon meg kellett szenvednünk valamennyi rivális ellen a győzelemért. Rossz pályákon futballoztunk, a játékvezetők rendkívül érdekes felfogásban vezették a meccseket, így a játékosok korán hozzáedződtek a nehezített körülményekhez. Arie Haan személyében híres edzőjük van, labdarúgóik egyre rangosabb klubok alkalmazásában állnak, ezért nem gondolom, hogy bunkerfutballal akarnának eredményt elérni. Lorik Cana és Klodian Duro egyaránt kombinatív játékos a középpályán, kötve hiszem, hogy számukra a bekkelés lenne az elsődleges. Nem tanácsot akarok adni Erwin Koemannak, de erős kezdéssel, az ellenfél letámadásával rögtön a találkozó elején hibára kell késztetni az albán válogatottat, nagyon fontos lenne, hogy mi szerezzük az első gólt. Ha a vendégeknek menniük kell az eredmény után, feladják a biztonságos védekezést, kinyílnak, és hajlamosak olyan hibákra, amelyekre egyébként nem. Bízom abban, hogy labdabirtoklásban jobbak leszünk, azonban fontos, hogy lehetőleg ne kizárólag a saját térfelünkön passzolgassunk, hanem a támadóharmadban hozzuk őket kivédhetetlen helyzetbe. Lehet keresnivalónk a szögleteknél és az oldalról elvégzendő szabadrúgásoknál is, mert bár vannak jól fejelő embereik, néha kihagynak.”