Horror az öltözőben

„Ráérek, sajnos…” – feleli Habi Ronald kényszeredett mosolylyal a „Nem zavarok?” kérdésre. A Siófok futballistáját ugyanis szombaton megműtötték, és a másfél órás beavatkozás végén azt a tájékoztatást kapta: fél év múlva rúghat újra labdába …

„Hat hónap hosszú idő” – sóhajt fel a középpályás. Tapasztalatból beszél: még a Debrecent erősítette, amikor a bal térdében elszakadt a szalag, a visszatérésig húsz hónap telt el… Ahhoz képest a fél év szinte semmiség, de a horvát játékos csak legyint: most nem a hétfői varratszedésre, hanem az öt nappal később esedékes Hungária körúti bajnokira kellene készülődnie.

„Ha azt mondom, hogy balszerencsés voltam, visszafogottan fogalmazok – eleveníti fel a múlt pénteki, Honvéd elleni találkozón elszenvedett sérülését a fedezet. – A kipattanó labdát kapásból akartam a kapuba lőni, de egy ütemet késtem, így Diego rúgta el, én meg őt találtam el. Hirtelen nagy fájdalmat éreztem a sípcsontom, illetve a talpam táján, de amikor levettem a lábszárvédőt, még nem látszott semmi. A játékot mégsem tudtam folytatni, így perceken belül már az öltözőben voltam, ahol aztán kisebb horrorjelenet zajlott: amikor megpróbáltam ráállni a lábamra, kiugrott a csont… Vittek is nyomban a kórházba, a röntgen pedig megállapította, hogy eltört a síp-, valamint a szárkapocscsontom. Másnap már meg is operált doktor Szekér Zoltán, majd közölte velem, hogy fél év, és újra pályára léphetek…”

A 2002-ben Magyarországra szerződő, a Lokiban négy éven át játszó, tavaly Újpestre szerződő, az ősszel pedig Siófokra kerülő Habi jobb híján tévézéssel, számítógépes játékokkal és olvasással múlatja idejét; mint mondja, már alig várja, hogy a gyógytornát elkezdhesse.

„A kórházban nagyon rossz volt, itthon már egy fokkal jobb – magyarázza a 31 éves középpályás. – A közérzetemnek jót tesz, hogy Debrecenből és Újpestről is sokan érdeklődtek az állapotom felől, Paksról Éger László keresett, míg Győrből Bojan Brnovics, Szasa Sztevanovics és Kovács Zoltán hívott. Biztattak, hogy ne adjam fel, és én nem is akarom feladni, de… Amikor újrakezdtem a térdszalagszakadásom után, volt bennem félsz. Szükségem volt némi időre és jó néhány ütközésre, amíg a lelkem is helyrebillent. Ma még nem tudom, lesz-e erőm ismét talpra állni, ám optimista ember lévén hiszek abban, hogy valamelyik tavaszi bajnokin már a labdát találom el…”