Huszti Szabolcs: játszani akarok!

annyit hozzátenni a játékhoz, amennyit szokott, harmadrészt pedig felesleges cserére kényszerítheti edzőjét.

Most már igazán elárulhatná, mi történt a Bayer-meccsen.

A csapat jó néhány tagját megfertőzte egy vírus, sajnos engem is. Szinte egész nap a mellékhelyiségre jártam, nem ettem semmit, mégis vállaltam a játékot, mert a kezdés előtt még hőemelkedésem sem volt. A szünetben már volt: harmincnyolcat mutatott a lázmérő… Gyorsan le is cseréltek. Szóval ezért mondom, hogy aki nem egészséges, az csak szurkoljon.

Egyetért azzal a megállapítással, hogy szombaton sorsdöntő mérkőzést vívnak az albánokkal?

Noha nem szeretem ezt a kifejezést, el kell ismernem: valóban sok múlik ezen a meccsen. Csűrhetjük-csavarhatjuk bárhogy, az eddigi két selejtezőn mindössze egy pontot kapartunk össze, márpedig ha azt akarjuk, hogy kettőezerkilencben is legyen tétjük a találkozóinknak, akkor a hét végén itthon, majd szerdán Máltán is nyernünk kell. Még semmi sincs veszve, kár minket temetni, de tény: éppen itt az ideje, hogy megszerezzük első győzelmünket. Aztán a másodikat. Örülnék, ha minél többen kilátogatnának a Puskás Ferenc Stadionba, mert húszhuszonötezer drukkerrel a hátunk mögött nagyobb esély lenne a sikerre. Abba már belegondolni sem merek, mi lenne, ha nem a brazilok, hanem miattunk jönne össze egyszer telt háznyi publikum… Persze tudom, ez elsősorban rajtunk múlik.

Melyik összecsapástól tart inkább, az Albánia vagy a Málta ellenitől?

Tartani egyiktől sem tartok, de előbbi nehezebbnek ígérkezik. Akárhogy is nézzük, a csoportelsőt fogadjuk. Jó, jó, nem reális, hogy az albánok állnak a hatos élén, ám ami engem illet, kalapot emelek előttük, hiszen Svédországgal szemben döntetlenre végeztek, Máltát legyőzték, és így három ponttal többet gyűjtöttek, mint mi. Azért bízom benne, hogy a végére megelőzzük őket; teszem azt, ők harmadikként végeznek, mi meg másodikként…

Ki merné jelenteni, hogy Magyarország válogatottja erősebb Albániánál?

Papíron igen, de ezt a pályán is bizonyítanunk kell. Azért az biztató, hogy a rivális egyik tagja sem a Manchester Unitedet vagy a Milant erősíti.

Hannover-játékos ellenben akad a keretben…

A barátomnak tekintem Altin Lalát, Bergantin Viniciusszal és Steven Cherundolóval négyen alkotunk meglehetősen bolond bagázst. Mennek is a zrikák állandóan, Vinicius és Cherundolo például addig-addig mondogatta, hogy biztosan nem győzzük le Albániát, amíg fogadást nem kötöttünk. Hogy mi a tét, azt kabalából nem szeretném elárulni, de ha nyerünk, akkor már nem lesz titok.

Lala mivel riogatta?

Engem? Semmivel! Ismer már annyira, hogy tudja: nem félek senkitől. Amúgy Altin remek futballista, nem véletlen, hogy immár egy évtizede a Hannovert erősíti; sokáig a csapatkapitányi karszalagot is ő viselte. Egy hibája van: a vereséget rosszul viseli.

Mit művel ilyenkor?

A barátomról lévén szó, hadd ne mondjak rosszat róla. De remélem, szombat este mindenki meglátja, hogyan viselkedik vesztes meccs után…