„Amikor a Tiranához szerződtünk Temesvári Miklóssal, Ervin Bulku U19-es válogatottként már rendszeresen az első kerettel tréningezett. Akkoriban még nem számított alapembernek, így amikor a bajnoki meccseken nem jutott játéklehetőséghez, vagy éppen csak perceket töltött a pályán, másnap rendre én tartottam neki egyéni foglalkozást. Sohasem kellett noszogatni, a gyakorlatokat nem lazsálta el, lerítt róla, hogy fejlődni akar. Az ifiválogatottban védekező középpályásként futballozott, a Tiranában azonban jobbhátvédként és jobb oldali középpályásként is kipróbáltuk. Kerestük a helyét, ugyanis hamar kiderült, hogy akarata és tehetsége alapján helyet követel magának a csapatban. Munkabírása, valamint hatalmas lövőereje emelte őt az átlag fölé. Jobbal iszonyatosan nagyot tud lőni, nem árt, ha ez tudatosul labdarúgóinkban. Egyébként a Tiranával később többször edzőtáborozott Magyarországon, és nem titkolta, szívesen jött volna a Ferencvárosba. Ez akkor nem jött össze, de biztos vagyok benne, hogy az ukrán Krivbász nem bánta meg szerződtetését. Amúgy a hozzá hasonlóan sokat futó, labdaszerzésben erős futballistára mondják, hogy »vízhordó«, aki fontos láncszeme az együttesnek. A labda megjátszásával akkoriban akadt problémája, nem haragszom meg rá, ha szombaton is így lesz…”