Még mindig él a bizalom
„...a vezetők tisztában vannak vele, hogy ki vagyok, és mit akarok. Azt is tudják, hogy nem kapaszkodom tíz körömmel a kispadba...”
Détári Lajos mondta ezt egy nappal a Bp. Honvéd elleni mérkőzés előtt. Ki ne tudná, hogy a korábbi hatszoros világválogatott Kispesten nevelkedett, és ezer szállal kötődik a piros-feketékhez. Ám ezen az estén szó sem esett nosztalgiáról, Détári Lajos csapatának létfontosságú volt a győzelem. Adódott persze a kérdés, hogy a siófoki futballisták képesek-e harcolni, küzdeni, úgymond meghalni edzőjükért.
Amikor kikocogott a pályára a két együttes, a lelátón néhány száz csendes néző ücsörgött. Megdöbbentő volt ez az érdektelenség. A hazai drukkerek elpártoltak a csapattól, a sorozatos vereségek, az eddig szerzett két (!) gól otthon tartotta őket. De a fővárosból is nagyon kevesen érkeztek, s amikor elkezdődött a meccs, olyan volt, mintha valami zárt kapus, tét nélküli találkozót néznénk.
Détári Lajos gesztusai, mozdulatai azonban jelezték, itt nagy tétre megy a játék. A siófoki tréner a kispad előtt állva reagált minden szituációra, és bosszankodhatott újra, mert csapata a lagymatag első félidőben többet támadott és veszélyesebben futballozott ugyan, mégis az ellenfél szerzett gólt. Ez az ősz már ilyen.
Hogy ekkor mi játszódott le az edző fejében, nem nehéz kitalálni.
Megdöbbentő volt, hogy szinte a teljes második játékrészben mennyire Détári Lajos ellen fordultak a hazai drukkerek. Megállás nélkül szidták, mocskolták, emlegették a felmenőit, ahelyett, hogy a gödörben lévő csapatot biztatták volna. Pedig a Siófok becsületére legyen mondva, megnyerhette volna ezt a mérkőzést. A szünet után mezőnyfölényben játszottak a hazaiak, s több ziccert is kidolgoztak, ám azok rendre kimaradtak. Amikor a játékvezető véget vetett a találkozónak, Détári Lajos, aki addig végig pörgött, valami elképesztő nyugalommal odasétált a pálya közepén álló bírói hármashoz, és visszafogottan magyarázott nekik. Eközben a klubházban Nemes Ferenc, a siófokiak klubtulajdonosa határozottan kijelentette: „Szó sincs edzőkérdésről. Mindenki láthatta, hogy a csapat küzdött, akart, hajtott, és győzelmet érdemelt volna. Látom a játékosokon a pozitív változásokat, Döme továbbra is élvezi a bizalmat...”
A sajtótájékoztatóra egy láthatóan megtört Détári Lajos érkezett, hogy aztán rendkívül visszafogottan nyilatkozzon, és kijelentse, hogy ő bizony dolgozik tovább, esze ágában sincs lemondani, hiába sereghajtó a csapata. Mert ahogy fogalmazott: a Siófoknak igenis van tartása. Eredménye viszont nincs.
