nincsen tisztában az erőviszonyokkal, és nem ismeri az országot. Ilyenkor azt szoktam mondani: ha valaki lebecsüli Kínát, utazzon oda, és nézze meg, biztosan megváltozik a véleménye. Merthogy Kínában is dolgoztam, és a Lothar Matthäus által irányított magyar válogatottat is legyőztük kettő egyre.
Tudom, hogy az albán válogatott értékes gól nélküli döntetlent játszott a svédekkel, magabiztosan, három nullára győzte le Máltát, így jelenleg csoportelső. Csak hát... A luxushoz szokott világsztárnak nem lehet könnyű elviselnie az albán hétköznapokat.
Kis ország, de napról napra fejlődik. Egyébként nincs lakásom Tiranában, vagyis akkor, amikor Albániában tartózkodom, havonta egy-két napot mindig szállodában alszom.
Mi a cél Albániában? A továbbjutás?
Na ne vicceljen! Állítom, hogy a mi csoportunk a legerősebb az összes közül. Portugália a legnagyobb esélyes, de majdnem annyira erős a svéd és a dán válogatott is. A magyarok, mondjuk, a negyedikek lehetnének, ha mi nem előznénk meg őket. Csakhogy állítom, mi bizony megelőzzük őket.
Úgy gondolja, hogy az albán futball van olyan erős, mint a magyar?
Hogy milyen a bajnokság önöknél, arról fogalmam sincs. Azt viszont tudom, hogy Albániában egyre többen szeretik a labdarúgást, nem véletlenül dolgozott az országban a német Hans-Peter Briegel, vagy a horvát Otto Baric. Csapatom, akárcsak az önök válogatottja, idegenlégiósokra épül. Van játékosom Hannoverből, Cottbusból, Karlsruhéből, Mainzból, valamint Marseille-ből is. Ha így nézem, akkor az albán és a magyar válogatott hasonló játékerőt képvisel. S akkor most válaszolok a kérdésére: mi legfeljebb a negyedik helyet célozhatjuk meg a csoportban – méghozzá a magyarok előtt! Az, hogy most elsők vagyunk, afféle pillanatfelvétel csupán. Kétszer otthon játszottunk, és remekül küzdöttünk.
Győzni jönnek Budapestre?
Csalódott lennék, ha legalább a döntetlent nem érnénk el.
Tehát a magyar válogatottnak minimális esélyt sem ad a továbbjutásra, igaz?
Miért? Van önöknél igazi góllövő csatár? Hogyan akarnak továbbjutni, ha nem képesek bevenni az ellenfelek hálóját?
Azt tudja, hogy Erwin Koeman egyfolytában a továbbjutási esélyekről beszél?
Hát persze. Mást nem is mondhat. Ezt várják el tőle.
Mondja: miért van az, hogy a világfutballban oly sikeresek a holland edzők?
Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: Hollandiában rendkívül fontos az edzőkérdés. A kollégák alaposan kitanulják a szakmát. Ezenkívül a holland ember, bárhol is éljen a világban, rendkívül alkalmazkodó.
Árulja el, melyik honfitársával cserélne most?
Hogy hol dolgoznék a legszívesebben? Mindig ott, ahol izgalmas feladat vár rám. Most jó helyen vagyok.
Arról már lemondott, hogy egyszer hazája válogatottjának kapitánya legyen?
Én már 1975 óta külföldön élek, leginkább Stuttgartban. Elszakadtam a hazámtól. Nem is gondolok arra, hogy a nemzeti csapatot irányítsam.
És egy igazán nagy, híres klub kispadjára sem vágyik?
Attól, mert Arsene Wenger, Bernd Schuster vagy Josep Guardiola éppen az Arsenal, a Real Madrid, valamint a Bercelona kispadján ül, nem biztos, hogy jobb edző, mint én. Csak van, aki megkapja a lehetőséget, és van, aki inkább a háttérben marad.
Visszatérve az előttünk álló világbajnoki selejtezőre: ismer egyáltalán magyar futballistát?
Most soroljam el, ki melyik csapatban légióskodik? Elhiheti, rengeteg információm van, és ezeket természetesen nem Zsiray László barátomtól tudom, mert ő akkor sem árulna el ilyeneket, ha baseballütővel fenyegetném.
Vallja be: mégiscsak kémkedni jött, információkat gyűjteni két héttel a fontos meccs előtt. Nem létezik, hogy nem ezért látogatott Magyarországra…
Látom, nem hisz nekem. Na jó, akkor írja le, hogy kémkedni jöttem, méghozzá Koltai Tamást, a Győr futballistáját figyeltem meg, akit tehetséges fiatalembernek tartok. S ha minden jól megy, már a télen Olaszországba kerülhet. De legyen elég ennyi. A többit majd két hét múlva, amikor Albánia legyőzi Magyarországot, vagy minimum elrabol két pontot Budapestről...
