A legfontosabb vendégek számára fenntartott lelátórészen üresen hagyott három széket tíz perccel a kezdés előtt foglalta el Erwin Koeman szövetségi kapitány, továbbá egyik segítője, a – szekszárdi lévén – Tolna megyében meglehetősen otthonosan mozgó Máté Csaba, illetve Szekeres Tamás, a Magyar Labdarúgó-szövetség technikai igazgatója. A háromezer-ötszáz néző vastapssal köszöntötte a holland szakvezetőt, főleg azok után, hogy a hangosbemondó tudatta a jelenlévőkkel, a tréner azért látogatott el életében először Paksra, hogy szemügyre vegye Tököli Attilát, másrészt megnézze azt is, milyen formában van Bajzát Péter. Ha abból indulunk ki, hogy a nemzeti együttes csatárproblémákkal küzd, és a góllövőlista első és második helyezettje lépett pályára, a vizit teljesen indokolt volt.
Fájdalom, az első félidőben látottak alapján nem dőlhetett hátra a kapitány azzal, hogy most aztán megtalálta a tuti megoldást. A szóban forgó két támadó ugyan felettébb aktívan vetette magát a küzdelembe (Tököli Attila nemegyszer védőket megszégyenítő szerelésekkel rukkolt ki, míg Bajzát Péter már akkor felemelt kézzel kérte a labdát, amikor még Völgyi Dániel balhátvéd dajkálgatta), helyzetbe egyikük sem tudott kerülni. Igaz, ez nem feltétlenül az ő hibájuk, sőt: hogy finoman fogalmazzunk, a „kiszolgálás” nem volt éppen tökéletes. Nem meglepő, hogy a hazaiak éke igencsak feszültnek tűnt, szegény szögletzászló kapott egy akkorát, hogy kis híján kettétört a karrierje...
„Erwin, láttad ezt?” – szólt oda egy idős drukker a kapitánynak a második játékrész elején azt követően, hogy Tököli Attila kibrusztolt magának egy helyzetet, majd léc alá tartó lövését Szasa Sztevanovics hárította. A kérdés persze költői volt, a két sorral lejebb ülő Erwin látta mindezt. Izgalmakban nem volt hiány: tizenegyesből egyenlített a PFC, majd – miután az ETO több meccslabdát is elpuskázott – szintúgy büntetőből a győzelmet is megszerezte. A lefújás előtt három perccel távozó Erwin Koeman mindenesetre nem szórakozhatott rosszul: nem érheti bírálat a két csapat teljesítményét.
A kapitány – akit a stadionban névre szóló szék várt – utóbb készséggel osztotta meg a tapasztalatait a Nemzeti Sporttal.
„Az első félidőben a Győr játszott jobban, megérdemelten szerzett vezetést. A szünetben arra tippeltem volna, hogy az ETO meg is őrzi előnyét, de a folytatásban be kellett látnom, hogy tévedtem. Ez volt talán a kilencedik NB I-es összecsapás, amelyet személyesen megtekintettem, így most már van összehasonlítási alapom. Azt kell mondanom, nagy a különbség a magyar első osztályú mérkőzések, illetve a nemzetközi találkozók színvonala között. Hogy mit szólok Tököli Attila és Bajzát Péter produkciójához? Maradjunk annyiban, hogy még megnézem őket. A lehetőség mindenki számára adva van – jelzem, eddig is az volt –, aki tartósan jól futballozik, bekerülhet a keretbe. Megjegyzem, nálam nemcsak a képesség számít, hanem azt is figyelem, ki hogyan illeszkedhet be a válogatottba.”
